Beléd szerelmesnek lenni olyan volt, mintha fejest ugrottam volna egy medencébe amibe nincs víz.

én nem merem elmondani, amit érzek. félek súlyától, erejétől, és félek attól is, hogy az, akinek szánnám, akivel szívesen megosztanám, megrémülne tőle..

Mikor azt mondod, hogy 'nem tudom, hogy mit érzek irántad' hazudsz.! A képlet egyszerű, vagy érzel valamit, vagy nem érzel semmit...

Vagy örökre tűnj el az életemből és az emlékeimből, vagy sürgősen gyere vissza és csókolj meg!

Sajnálom, hogy folyamatosan veled akarok beszélni. Sajnálom, hogy szomorú leszek, amikor sok időbe telik, mire válaszolsz. Sajnálom, ha olyan dolgokat mondok, amik lefárasztanak. Sajnálom, ha idegesítő vagyok. Sajnálom, ha nem akarsz annyira beszélni velem, mint én veled. Sajnálom, ha túl sokat és túl gyakran gondolok rád. Sajnálom, ha mondtam dolgokat, amiket nem úgy értettem. Sajnálom, ha meséltem neked az értelmetlen drámámról, amikor igazából nem is érdekelt. Sajnálom, ha tapadósnak tűntem, de csak azért van, mert HIÁNYZOL.

Az egyetlen dolog, ami közted és köztem áll, az a valóság.

' gondoltál már arra, hány ember szeretne téged, miközben te olyanért küzdesz aki semmibe vesz ..??'

tudod.. irigyellek.. tehetséged van lehazudni a csillagos eget is az égboltról.

- Annyi minden van, amit bárcsak elmondhatnék neked. Főleg az, hogy hiányzol és hogy remélem te is így érzel.. nem vagyok túl rajtad. És nem tudom, mikor leszek...