"Két olyan ember, akik szakítottak soha nem lehetnek már barátok, ha mégis, akkor még mindig szerelmesek, vagy sosem voltak azok..."
Az fog igazán szeretni, aki már a legelején nem a külsődet nézi, hanem a gesztusaidat, a mosolyod, aki egy kis csodaként kezel, és mindig izgalommal vár, aki tudni akarja a legbelső érzéseidet, azokat átérezni és mindezekhez hozzátenni!
• Olyan lány vagyok, aki folyton szanaszét hagyja a dolgait. Örökké elveszítem például a hullámcsatjaim... A kulcsom. A fülbevalóm párját. Néha úgy érzem a fejemet is... de ez még csak a kezdet. Folyton azon kapom magam, hogy elvesztegetem az időm - nem csak perceket, de napokat, heteket, hónapokat.. bár még ezt az érzést is tudom kezelni valahogy. De a tudat, hogy egyszer Téged is elveszíthetlek.. tudod, szokták mondani, hogy néhány érzés igazi "csendes gyilkos": lassan kínoz, szinte megfojt.. na ez pont ilyen. Ez egy olyan érzés, amivel egyszerűen képtelen vagyok megbirkózni...
Boldog soha nem lesz, mert én hiányozni fogok neki. Ez lesz a büntetése, amíg él. Én tudom, hogy az a legrosszabb érzés, ha valaki hiányzik.
Ő a részem. Nélküle üres az ágy, ízetlen az étel, unalmas a film. Tudok mással nevetni, mással enni, mással szeretkezni, de vele vagyok otthon, bárhol is legyünk a világban. Belém égett az arca, vele vagyok egész. Hozzá vagyok kötve, valami láthatatlan szállal, jó erősen.
- Miért jöttél vissza? (...)
- Talán hiányoztál.
- El kellett rohannod ahhoz, hogy erre rájöjj?
- Reméltem, hogy a dolgok megváltoznak, ha elmegyek.
- Semmi sem változott. Mit keresel itt?
- Jobban szeretem, ha itt hiányzol nekem, mint másutt.
Ne gondolj rám ezután, neked úgysem fáj,Nem tudom, hogy én ki vagyok, csak azt tudom, hogy ő ki volt, (...)Hogy nélküled én senki vagyok, egyedül nem álmodok.
Napfény játszik arcomon,lassan égnek fordítom,hiányzol nagyon.Megrémít a messzeség,onnan nem tért vissza még,ami köztünk volt szép.Csak álmokban élninincs értelme rég.De kár volna kérni,nem őrizhetnéd,a lelkemben őrzöm az érzést, mi véd,hogy együtt kell szállnunk,ez a Földön tart még.
Annyi mindent szeretnék neked mondani, de nem is tudom, hol kezdjem. Talán azzal, hogy szeretlek? Vagy hogy a veled töltött napok voltak a legboldogabbak életemben? Vagy, hogy az alatt a rövid idő alatt, amióta megismertelek, arra jutottam, hogy nekünk együtt kell maradnunk? (...) Tudom, hogy mostantól ezerszer újra át fogom élni az együtt töltött napokat. Hallani fogom a nevetésedet, látni fogom az arcodat, és érezni fogom, ahogy megölelsz. Mindez hiányozni fog, jobban, mind képzelnéd.
Kevés lehangolóbb dolog van az életben, mint végignézni, hogy elmegy az az ember, aki épp elhagyott téged. Figyelni az egyre növekvő távolságot köztetek, míg nem marad semmi, csak az üresség és a csönd...
Olyan voltam neked, mint egy rossz helyen tett nagy eskü. Újra és újra vissza akartam térni hozzád, pedig megannyi fájdalmat okoztál. Nem is tudom, hogyan kellene ezt elmondanom, mert egyszerűen nem találom a megfelelő szavakat. Kerestelek mindenütt, ahol csak jártam, mindenben téged szerettelek volna látni, és sokszor láttalak is. Te az én sötét életembe behatoló, könnyemből felhőt formáló örömöm voltál. A leghatalmasabb szerelemmel szerettelek. De immár nem remeg tovább a szívem. Most már csillapodik és hagyd, hagy múljon el ez is. Az idők végéig sorsom leszel te, akkor is, ha ezer másik szerelem is jön helyette.
"Furcsa érzés, ha van valaki, aki mindig megnevettet, aki mindennap hiányzik, akiért feladnád a saját céljaid, akivel szemben sosem vagy önző és tudod, hogy mindig melletted áll. Ha van valaki, akivel megosztod az összes titkodat, és akármennyire is megbánt, sosem tudsz haragudni rá. Mindenről csak ő jut eszedbe és rengeteg emlék köt össze vele. Furcsa érzés tudni, hogy semmi sem tart örökké, és hogy mint mindennek, ennek is vége lesz majd. Ahogy telnek a napok, egyre jobban félsz, hogy egyszer ez is véget ér. És tudod azt, hogy rá örökké emlékezni fogsz és életed végéig a lelkedben él majd a rengeteg emlék. akkor is, ha már eltűnnek a közös álmok tudod, hogy őt már örökre a szívedbe zártad és örökre az életed része marad. Mégis fáj arra gondolni, hogy véget ér majd, hisz a szíved egy része már az övé. Úgyhogy használj ki minden időt, amíg vele lehetsz. "
Nem hittem volna, hogy mi ketten összekeveredünk.. Nem gondoltam volna, hogy fontos leszel nekem, és most nem tudom hova tenni az érzést. Fura érzés, de tetszik. :)
Hidd el, nekem nincs szükségem sallangokra, palotára, meg a hülye szőke hercegre. Én önmagadért szeretlek, nem valaki másért, vagy egy ábrándképért, aminek igazából az égvilágon semmi köze nincsen hozzád.! És hidd el, ha nem szeretnélek feltétel nélkül, nem mondanám, hogy úgy van. Tudom, nem mondom sokat. De attól még így van. Csak ha túl sokat mondanám, elveszne a varázsa. Inkább kimutatom. Apró mozzanatokkal, pillantással, egy mosollyal, egy csókkal. Szóval ábrándozz tőlem modellekről, tökéletes lányokról, de egyet jegyezz meg, ha elhagysz, és utána rám gondolsz, emlékezz arra, hogy én lettem volna a legjobb, amid valaha volt...
Máris hiányzol. Minden veled töltött perc csak erősíti bennem a vágyat, hogy még több percet töltsek veled. Boldog vagyok veled. Olyan boldog, hogy azt talán már nem is szabad. Ezentúl ha a jövőre gondolok, nem azt mondom majd: "én ezt és ezt teszem", hanem azt: "mi ezt és ezt tesszük." És ez mindent megváltoztat.
"Ha veled vagyok, azt hiszem a világ csak kettőnké nem is kell több, csak te meg én. Szeretek veled lenni, mikor egy mosolyból nevetés végződik, pillantásod elbutit bár egy kívánságom lenne, még hozzá szeress egy életre." ♥
Ha lehetne egy kívánságom, azt kérném, hogy minden nap arra ébredjek fel, hogy érzem a nyakamon a leheleted, az arcomon az ajkaid melegét, a bőrömön az ujjaid érintését…azt szeretném, hogy érezzem a szívverésed az enyém mellett, tudva, hogy mindezt csak melletted élhetem át.♥
Legszomorúbbak azoknak a dolgoknak a romjai, amik elmúltak anélkül, hogy lettek volna.
Én Őt, s Ő engem ; Szeretlek. - suttogtam, s így aludtunk el csendben ♥ ..
"Egy angyal fentről véd, vigyáz rám, megszólal néha: héé hibáztál..."
-Most félek.-Most meg mitől?-Attól, hogy egyszer rájössz, hogy mégsem vagyok olyan jó, mint gondoltad.Hogy még sem vagyok olyan szép, kedves lány mint akibe beleszerettél. Régebben azt mondtad, sosem gondoltad volna, hogy egyáltalán szóba állok veled, de mégis együtt vagyunk.És én azt szeretném, ha életünk végéig tartana ez a kapcsolat, eddig azt mondtad te is igy akarod.De már nem szeretsz annyira, mint régen és már nem vagy hálás, hogy vagyok neked. Régen annyira természetesnek vettem, hogy vagy nekem, azt hittem ez örökké igy lesz, mert szeretsz és sosem hagysz el bármilyen hibát is követek el. De ez nincs igy, jobban kellett volna vigyáznom, jobban kellett volna szeretnelek, lehet most már hiába szeretlek mindennél jobban,mert te már nem így érzel. És mi lesz velem, ha már nem szeretsz, ha azt mondod legyen vége? Akkor én mihez kezdek, hisz te vagy a mindenem, és ha te elhagysz, tényleg semmim sem marad. Na pont ettől félek, hogy egyszer azt mondod, nem szeretlek már,nem akarok veled lenni többet,na az a nap lesz az én életem vége.
- Fáj?- Nem, csak keresem a kiutat.- Sírsz?- Nem csak valami bele ment a szemembe.- Hiányzik?- Már nem kellene..
- Megalázott?
- Mint még más soha..
- Szeretted?
- ...amíg meg nem tudtam ki ő.
már tudom, mit kell tenni, meg kell tanulnom elengedni, ha ő el akar menni. szeretem, ezért megteszem !!!
nagyon fájhat. ha elszakítanak attól akit szeretsz, de túl kell lépni.. vagyis nem. ez baromság. hogy is lehetne elfelejteni azt. akit valaha szerettél? amikor valakit igazán szeretsz. akkor egy részeddé vál. a szíved egy darabjává. és mégis hogy felejthetnéd el a fájdalmat, hogy egy részed máshol van. egy időre elfelejtheted. vagy csak kevésbé veszel tudomást a hiányáról. de elég egy kis cetli az irásával, elég egy régi fotó. amin szerepel. esetleg egyetlen kis emlék is elég, és az a seb, ami már majdnem beforrt újra felszakad és jobban hiányzik, mint mikor elvesztetted.
jelenlegi családi állapota:[ ] egyedülálló[ ] kapcsolatban[ ] házas[ ] jegyben jár[ ] elvált
[ ] özvegy
[♥] csodára vár.
Azt mondod, hogy sokat gondolsz rám? Akkor kellett volna gondolnod rám, mikor még esélyed volt... :)
'A szemeimben fájdalom, a lelkemben háború, az agyamban káosz, a szívem meg szomorú. De csinálom tovább akár nyerek, akár nem, a csata a dicsőség, nem a győzelem.' :)
el fogom rejteni a szívemnek azt részét, ami sírni és sikítani akar ..
…de igazából én vagyok a hülye. már rég elfelejthettelek volna. de nem, nekem minden nap elő kell vennem a fényképedet mert hiányzik a mosolyod. minden este újra lejátszom magamban az emlékeket, mert hiányzol. minden éjszaka veled álmodok… minden reggel könnyes szemmel ébredek. minden nap tudatosítom magamban, hogy te sosem leszel már az enyém. ezt a józan eszem fel is fogja, de az a kibaszott remény nem akar megdögleni…
rá kellett jönnöm, hogy többé már nem lehetsz az életem része. de rájöttem még valamire: NEM IS BÁNOM !
Nem tudhattad, hogy tudok róla. De sajnos így volt. Rájöttem, hogy soha egy percet sem érdemeltél meg az időmből..
amikor azt mondtad; "majd találsz nálam jobbat!" .. úgy éreztem a világ összeomlott alattam.. elhagytál. ezt még kibírtam volna. de hogy azt kérted tőlem, hogy mással legyek.. mást szeressek.. mással éljem át mindazt, amit egykor veled. ez kibírhatatlan fájdalom volt számomra! ez olyan volt, mintha azt akarnád, felejtselek el! mintha azt kérnéd, dobjam el az emlékeinket! :'(
a lelkem a lehetetlent akarja, az eszem azt mondja, ezt nem szabad. s a szívem majd megszakad. telnek a percek, órák, napok, és nekem egyre jobban fáj. az idő múlásával egyre rosszabb nem keres, mintha elfelejtett volna, és én olyan hülyén érzem magam. még mindig várok arra hogy visszatérjen. holott ez már lehetetlen. a lemondás az egyetlen esélyem..
miért van az ,hogy aaa szeretett személy..mindig ..MINDIG..akkor bukkan fel..amikor már..majdnem tuljutunk rajta?.. ujra lerombol mindent...majd távozik....'
a lelkem a lehetetlent akarja, az eszem azt mondja, ezt nem szabad. s a szívem majd megszakad. telnek a percek, órák, napok, és nekem egyre jobban fáj. az idő múlásával egyre rosszabb nem keres, mintha elfelejtett volna, és én olyan hülyén érzem magam. még mindig várok arra hogy visszatérjen. holott ez már lehetetlen. a lemondás az egyetlen esélyem..
Szerintem csak akkor tudsz túllépni valakin, ha találsz olyasvalakit, aki iránt több érdeklődést tanúsítasz.
s az emlékek már csak csendben fájnak.. nagyon!
"Ő engem soha nem fog szeretni. Tudom.És tudnom is kell. Mert különben belepusztulok, ha mással látom majd."
mikor vissza nézem a képeket nekem olyan hihetetlen ,hogy elmúlt minden ..'
Ha nem szerelmet, akkor hát mit érzel?
senkit nem lehet megvigasztalni, ha elveszíti azt, akit szeret..:((((
üresek a napok a mosolyod nélkül ..
nincs rosszabb annál, mint olyat szeretni, aki folyton csalódást okoz!
ha valaki nem veszi észre, hogy eltűntél az életéből, akkor nem is voltál fontos neki sohasem..
amit nem tudok, az nem fáj! épp ezért nem akarok róla tudni.!”
nem tehettem mást, mint hogy hagytam elmenni, hagytam kilépni az életemből, s már semmi nem olyan mint régen volt..
Elfejeteni téged nemlehet, csak megtanulni nélküled élni ..
akkor már érted.. akkor már érzed.. egy pillanat alatt összerak és szétszed.
Nincs az a fényképezőgép ami el tudná kapni azt a pillanatot amit a szívem érez miközben Őt látom..
Mindig tudtam, hogy az álom egy halott napon véget ér..
'Ha azt akarod, hogy ne törjék össze a szíved csinálj úgy mintha nem lenne...' :]
'...nembaj ha nem minden tökéletes, mert legalább érzem hogy valódi...' :))
Sokszor a legszebb mosoly mögött van a legnagyobb fájdalom.
Soha nem leszel számomra Csupán Csak Egy Ember. Mindig is leszel valami,valami fontos,akit sohasem fogok elfelejteni .. Emlékezni fogok rád, mindig, ígérem neked. Legszívesebben átölelnélek és sohasem engednélek el,de már nem tehetem. Mert nem vagy az enyém. Ezt választottam,remélem jobb lesz neked. Az első szerelem mindig nyomot hagy a szívekben,mondják ..Én már tudom,hogy valóban így van. Meg még azt is mondják,hogy az első szerelemtől való elválás nehéz .. nem .. épp ez a nehéz,hogy sohasem válsz meg tőle..a szíved mindig felé húz, de nem szabad már úgy gondolni rá..
Nem értem mért engedi meg az Isten, hogy találkozzunk, ha utána meg nem engedi, hogy együtt legyünk...
az élvezet elég távol áll a boldogságtól. Néhány dolog éppen attól értékes, hogy nem tart soká..
mindig van egy pont, amikor már nem tudunk hinni abban, amiben eddig hittünk..
az életben a dolgok sohasem úgy zajlanak, ahogy kellene..!
sok mindent elfogadtam már az életben… de vannak dolgok, amire képtelen vagyok. időre van szükségem, hogy elfogadjam és felfogjam.. mért veszítem el? miért pont őt? kérdések, mikre sohasem kapom meg a választ. az élet kegyetlen, de ez van a legfontosabb, hogy szeretlek, szerettelek és mindig is szeretni foglak! és csak a szép emlékekre fogok emlékezni! ígérem!
nem kellenek a becenevek (édesem,csillagom stb.), nem kell msn-en a hatmillió szív, nem kell facebook-on alkalmazással kiírni, hogy mennyire szeretsz, meg hogy mennyire hiányzom csak annyi kell, hogy nézz a szemembe és mond hogy: szeretlek!
