hiányzol .. napról napra egyre jobban, a beszélgetések, és Te magad. hiányzik, amikor este már alig bírtam nyitva tartani a szemem, de te még nem köszöntél el, így maradtam, csak neked írtam, és csak miattad volt jó kedvem.. igaz, sokszor veszekedtünk, és igaz nem ismerlek annyira.. de egyet tudok. hiányzol a monoton kis életemből. néha, azon gondolkozom elmondom. de mivel semmit nem változtatna a helyzeten nem teszem. és mivel nem tudom nagyon a szavakat sem megváltoztatni, és igen egyhangúnak és átlagosnak tűnik, de hiányzol. nagyon..

A kegyetlenség az, amikor valaki közel enged magához, aztán pedig ellök. Megmutatja, hogy milyen jó is LEHETNE, aztán újra ellök, te pedig ott maradsz összetörve. 

Aki nemtudja elviselni a rossz tulajdonságaimat, az nem érdemli meg a jókat sem! ;)

valahogy meg fogom érteni, hogy számomra nincs hely a világodban..

Van hogy az ember szeret valakit csak lenni nem akar vele..'

Ha valaki azt akarja, hogy jelen legyél az életében, akkor az helyet csinál neked benne és nem neked kell kiharcolnod azt!

Miért gondolok rád? miért érzem azt, hogy kellesz, mikor legbelül tudom, hogy ebből megint csak a baj lesz? 

Ott ült mellettem, olyan közel, hogy akár megérinthetném, és mégis olyan távol, mintha csak a képzeletemben élne . .

Nem tudom eldönteni mit akarsz.Keresed az indokokat és játszod a sértődöttet pedig még okod sincs rá.Én hivlak fel,te nem veszed fel,én írok ,te nem válaszolsz, pedig én sirtam egy éjszakát át miattad.És egyszerűen már meguntam a próbálkozást,meguntam,hogy sosem vagyok elég jó még neked sem.Ha akarsz az életedbe,most hívj. Nem fogom lecsapni,nem fogok kiabálni és arról beszélni,hogy mi volt régen.Csak megkérdezném,hogy vagy és egy halk választ várnék,egy csendes nevetést és én lennék a legboldogabb ember a világon,mert visszakapnám az embert akinek én nulla vagyok,de nem érdekel mert ő a mindenem.

Meglepő, hogy életünk egy pontján mennyire közel leszünk valakihez és aztán később ők teljesen idegenné válnak.Te átlépsz rajtuk egy szó nélkül. Egy egyszerű elismerő pillantás nélkül. Ez az ember, aki valaha annyira jól ismert, aki egyszer tudta a félelmeidet, a vágyaidat, az álmaidat, a múltadat, most keresztül sétál és egészen átnéz rajtad.