Na tessék... már megint idejutottam, újra és újra olyan lelkiállapotba kerülök mostanság , hogy blogolnom kell. Van úgy ,hogy már csak ez segít. Ki kell írnom magamból a dolgokat. Valójában gőzöm sincs mások mikről szoktak blogolni.. talán ételekről, talán a hobbijukról vagy más egyéb számomra kis apróságokról. Én az érzéseimről szeretek írni, megnyugvást jelent ha írhatok.Nagyon sokak szerint butaság ,de nem rég elértem azt a pontot, ahol már nem érdekel mások véleménye. Annyira sok kérdésem van az élettel kapcsolatban , mégsem tudom feltenni senkinek sem. Sajnos nem rég úgy döntött az az ember , aki a világot jelentette számomra, hogy -Köszönöm ! Én nem kérek ebből.. Nem szeretnék az életed része lenni..!!!' hogy is mondjam.. összetört bennem egy világ.. pici, apró kis darabokra tört a szívem, hullott szét az életem. Nagyon sokáig úgy hittem , hogy nincs tovább , én ezt nem tudom tovább csinálni nélküle. Na végül is .. tűrhető szintre szorítottam vissza azt a fájdalmat , ami ennek az embernek az elvesztése okozott. Ezzel csak egy a baj, hogy mindig talál kiutat és előtör.. Mindig a legrosszabbkor.. újra átérzem azt a fájdalmat. Elveszítettem Őt, azt hiszem kezd tudatosulni bennem ez a gondolat így 4 hónap után. Saját hibám miatt, a nagyravágyóságom miatt. Sajnos csak most döbbentem rá igazán ,hogy egy férfi sem hasonlítható Hozzá.. Talán túl későn. Ő tovább lépett, így én is megpróbálom, bár fáj, de megpróbálom élni az életem , boldogan. Hisz ha két embernek együtt kell lennie.. úgyis visszatalálnak egymáshoz.. ha meg nem ..akkor így a legjobb!

.. Egyszer majd mindenki megtalálja a jobbat, az álmait, mindazt amiért és akiért élni, küzdeni érdemes. És akkor majd a múlt már csak egy emlék marad, egy gyönyörű gondolat, ami akár a jövőnk is lehetett volna..

Soha ne fordíts hátat az érzelmeidnek. Ha szereted, valld be! Az elején nem tudod még értékelni és felfogni, mit veszíthetsz, erre hónapokkal később döbbensz csak rá. Szóval tedd fel magadnak a kérdést: "Megéri elveszíteni, félredobni azt a

kit szeretek?" Lehet, hogy rengeteg akadály áll a boldogság útjába, és egyszerűbb elnyomni az érzéseket, de az elnyomás alatt ott vannak, és rengetegszer elő fognak törni. Okosabb döntés hátat fordítani, mint egy picit harcolni valamiért, ami boldoggá tehet később? Soha ne hagyd veszni a szerelmet! Az utolsó percig megéri küzdeni. Mert második esély mindig van. A kérdés: "Élsz-e vele vagy tovább szenvedsz és okozol szenvedést annak, aki a lelkét is kitenné érted..."

Mami mindig mondta, hogy nem kell fejjel rohanni a falnak. Majd jön, akit keresek, ha akar. Annyira akartam a lényeget, hogy kiugrott a kezeim közül, és a nagy kapkodásban elfelejtettem, hogy valójában én mit akarok, én ki vagyok. A boldogság közel van, itt van az orrunk előtt, csak nem látjuk.

A szívünket nem zárhatjuk el az élettől, de megtaníthatjuk arra, hogy a véletleneken felülemelkedve, töretlenül szembe tudjon nézni a fájdalommal.

(Hermann Hesse)

"Az élet talán legigazságtalanabb helyzete ez.Megtalálni azt az embert, akiről az első pillanattól tudod ,hogy megtestesít mindent, amire valaha is vágytál.Olyan személyt , akinek egyetlen érintése felér egy évszázad csodájával.Tudni, hogy tökéletesek lehetnétek együtt és érezni, hogy sosem kell más.. Az élet legcsodálatosabb találkozása lehetne ez. Két rokonlélek vég nélküli szárnyalása.De ez sosem ilyen egyszerű.Ő még nem lát Téged, Te pedig nem ronthatsz be az életébe hangosan kiáltva, hogy:
"Szia, én vagyok a tökéletes társad, akinek egyetlen célja, hogy boldoggá tegyen ."
Nem törhetsz be minden egyes ajtót, mert hiába figyel fel rád, az sosem lesz ugyanaz.Nem tehetsz mást, minthogy egyszer elsétálsz előtte, mélyen a szemébe nézel és reméled, hogy a lelkeitek épp ugyanazon a frekvencián rezegnek és összekapaszkodnak majd. Talán csak várnod kell.Lehet , hogy még nem áll készen rád.Így végül két lehetőséged marad.És Te várni fogsz rá, mert SZERETED!" 

Igen, de mindig lesznek olyan kínos pillanatok, amikor egymásra nézünk és eszünkbe jut, hogy milyenek voltak a dolgok régen.'

Elmúlt...'

"Az elmúlt 1 év..nos bevallom sohasem voltam még olyan szerelmes , mint abban a titokzatosan csodás egy rövidke évben , amit veled tölthettem. Sosem voltam még annyira boldog , vidám és felszabadult. Soha senki nem ismert még ennyire mint Te. Te ismerted minden oldalamat , minden rezzenésem , minden aprócska kis szeszélyemet. De ez az egy év véget ért, elmúlt (...). Itt állok most és próbálom visszapörgetni az időt, hogy még egyszer, utoljára hagy élhessem át mind azt a jót , ami történt velünk,  kettőnkkel, mert tudod.. nekem minden történése ennek az évnek maga volt a gyönyör, az ajándék.Eszembe jut minden egyes együtt töltött óra , minden egyes kis beszélgetés és ó jaj! az a sok vidámság. Igen ám , persze eszembe jutnak a rosszabb pillanatok is , amikor épp nem értettünk valamiben egyet .De az az igazság, hogy én sosem féltem ilyenkor (...), mert tudtam ,hogy a szerelmünk akkora ,hogy ezt semmi sem tépheti szét, akármi történt mi mindig visszataláltunk egymáshoz. Aztán történt valami (...) Sajnos már magam sem tudom mi változhatott meg..Talán már nem szerettük volna egymást annyira???! ( áh ezt kétlem!). Idővel jöttek az egyre nagyobb viták , az egyre hosszabb ideig tartó mosolyszünetek. S aztán már nem mosolyogtunk annyit ,a sok jót megkeserítette az a picike rossz. Nézz , nézz most ránk! Hol vagyunk?! .. Mintha nem is mi lennénk. Két idegen, akikről talán senki sem mondaná meg ,hogy valaha szerelmesek voltak. Sajnos hagytam ,hogy a  mindenemmé válj ez alatt az egy év alatt és mikor véget ért elképzelni sem tudtam ,hogy hogyan tovább, gőzöm sem volt ,hogy valaha túl leszek-e rajtad, hogy fogok-e valaha mosolyogni úgy teljes szívből! Utolsó találkozásunkkor azt ígérted ,hogy velem leszel ÖRÖKKÉ  itt , bent a szívemben! Nos talán ebben tényleg nem hazudtál, még mindig itt vagy , itt vagy velem , legalább is itt, legbelül. Te segítettél azon , hogy túl lépjek rajtad. És lám itt áll  egy lány most , aki picikét keserűen , de már mosolyogni képes! Te is más utakon jársz már rég, más kezét fogod  erősen (...) Így hát én is megpróbálom megtalálni a saját utam , hisz már nem leszünk soha egyek, hiába tudjuk mindketten , hogy a mi szívünk örökké egy! Így múlt el egy év , s vesz feledésbe egy örök szerelem..." :-)

-Hiányzik?
-Nem tudom!
-Ezt nem lehet nem tudni!
-Pedig nem olyan egyszerű! Amikor olyan helyen vagyok ahol régen együtt voltunk, vagy elsétálok a bolt mellett ahová együtt jártunk vásárolni, vagy ha meghallgatok egy zenét amit még Ő mutatott a gyomrom rögvest görcsbe rándul. Eszembe jutnak az emlékek, a boldog reggelek, a soha ki nem hunyó láng amikor megcsókolt! Ilyenkor hiányzik. De ha arra gondolok hogy mennyit sírtam, hányszor álltam értetlenül egy egy vita előtt, hogy mindig bennem volt a hiba ő soha sem tévedhetett, akkor csak annyit mondok: Jobb ez így! Szóval nem tudom! Nagyon nehéz!
-És mi történik ha meglátod?
-Tudod, magam köré építettem egy falat, hogy semmiképp se tudjon ártani nekem! De amikor meglátom, az addig felhúzott védőfal összedől. Onnastól kezdve megint jönnek a kis pillangók a gyomromba, a nehéz lélegzetvétel, és a "mi lenne ha?" kérdések sorozata.
-Akkor ne mondd hogy nem tudod eldönteni, hiányzik e?
-Igazad van, HIÁNYZIK! Minden mozdulata, a szavai, az érintése. De legfőbbként a tudat, hogy akkor amikor Ő velem volt, érdemes volt felkelnem!

Az egyik kedves ismerősöm a minap azt kérdezte ,hogy hogyan vagyok képes még mindig így , ilyen töretlenül mosolyogni minden áldott nap.
Azt válaszoltam neki , hogy 2 okból van még a mosoly az arcomon. Az első az ,hogy segít túlélni ezt a mérhetetlen fájdalmat ami belül szétszed, illetve a második indok az ,hogy mosolyogva mindig szebb az élet!:)

- Fáj?
- Nem, csak keresem a kiutat.
- Sírsz?
- Nem csak valami bele ment a szemembe..
- Hiányzik?

...
- Már nem kellene..
- Megalázott?
- Mint még más soha..
- Szeretted?
- Amíg meg nem tudtam kicsoda ő..

:-))))))))

Az első csók érintése olyan különleges boldog pillanat, amiből legszívesebben soha ki nem szakadna az ember. Az első csók olyan, mintha csak leomlana egy láthatatlan fal, némán, hangtalanul, de azért mégis határozottan, örökre. Az első csók után más lesz a mosoly, amit a másiknak küldünk, és a levegőben különös, pozitív töltésű feszültség robban, aminek láthatatlan szikrái örömköntösbe öltöztetik a lelkedet.'

Vajon képes vagy-e észrevenni, hogy a másik megváltozott? Hogy már semmi sem olyan, mint régen? Azt szeretni, aki melletted van, és nem azt a valakit, aki régen volt. Úgy gondolom ez az egyik legnagyobb kihívás. Jelen lenni a pillanatban, odafigyelni a másikra, nem elvarázsolódni, és tudni, hogy mikor nincs már helyed mellette. 

Talán ezt rontják el a legtöbben: ragaszkodnak valakihez, aki már rég nem az a valaki, akibe beleszerettek.

Épp most is rád gondolok. Keresem a fényed, amit árasztottál magadból, amivel száz-méterekről felismertelek, amivel kitűntél mindenki mástól. Keresem a tekinteted, ami mindig mosolyra bírt. Kutatom az érzést, ami távozásoddal eltűnt s csak egy ürességet hagyott maga után. Nem találom magam, azt az embert, aki melletted voltam. Elveszett a ragyogás, az őszinte mosoly, szeretet.
Messze került a harciasság, ami melletted volt, hogy kiálljak melletted ha igazad van, ha nem.

Tökéletes voltál? Nem, de nekem az voltál, mert hibáiddal és erényeiddel szerettelek. A legszebb voltál? Van szebb és kevésbé szebb, de a legszebb nekem igen, te voltál s vagy.
Várok, tehetetlenül várok s remélem eljő a nap, amikor elkeresed a számom, előkeresed a fotóm s feleleveníted a múltunkat. Várok, bizakodva várok, hogy egyszer írj, hogy tudasd velem:
"Te voltál az, aki idáig igazán megbecsült, szeretett! Hiányzol."

Lehet-e hazugság nélkül élni? Valószínűleg nem lehet. És mégsem tudunk ebbe belenyugodni. Valaki hazudik bennünk, valaki pedig haragszik érte. Ketten volnánk?

(Popper Péter)

NEM AKKOR SZERETSZ igazán valakit,
amikor azt mondod, "nincs nála jobb",
inkább akkor, amikor azt mondod: "van
nála jobb.. de nekem ő a
legtökéletesebb". ..:))

Korrekt dolognak tartom a szemet-szemért elvet.. viszont ha már egy kapcsolatnak ilyen alapon kell működnie ..akkor ott  valami nem okés..

Üdv Változás!

Ma jöttem rá, hogy  1 év igen is hosszú idő. Vajon mennyi minden történhet 365 nap alatt? Hogyan változhat meg gyökerestől az emberek élete 8760 óra alatt?! gyökeres változások: megtalálni a másik feled, elveszíteni a szeretteidet, közben tanulni, felnőni.. szerintem kevés ember van azzal tisztában mennyire hosszú idő 1 év.. mikor  mások azt számolják ,hogy mennyi van még a suliból..180..179 nap.. szerintem bele se gondolnak  abba ,hogy nem csak túlélni kellene ezeket a napok hanem átélni.. valójában ezek a napok az életünk részei és nem szabad egy napot sem elpazarolnunk mivel sohasem tudhatjuk ,hogy mikor ér véget  a nekünk szánt idő . Igen ez picikét sablonos.. mostanság mindenki ezt hajtogatja ..viszont igenis igaz!!! nem tudhatod mi fog történni egyik napról a másikra.. egyik nap még boldog leszel a másik nap meg már élni is alig bírsz a fájdalomtól..Személy szerint egyik legnagyobb problémám..hogy nem igazán értem az embereket. miért mondanak valamit , ha nem úgy cselekednek? miért van szükség hazugságokra? hogy ne fájjon? ugyan már!!!! ha kiderül még jobban fog fájni a dolog.. miért nem cselekednek kedvük szerint? mármint ezt nem úgy értem ,hogy ha ideges vagy valakire verd agyon.. hanem ha szeretnél valamit akkor miért nem teszed meg? miért csak álmodunk a jó dolgokról? miért nem teszünk is értük valamit?!..igazándiból én sem vagyok különb .. velem is így van.. csak álmodom a dolgokat ..viszont képtelen vagyok tenni értük és elhinni ,hogy képes vagyok rájuk. Szerintem már az is haladás ha úgy döntesz ,hogy megpróbálod és igen is teszel azokért a dolgokért amiket el szeretnél érni ; legyen ez egy személy, egy rang akár másnak egy ici-picikének tűnő lényegtelen dolog.Ezért én is megteszem hát azt a kis lépést és megfogadom magamnak ,hogy mától az lesz a mottóm ,hogy ÉLJ A MÁNAK!!!!!:-)

Beléd szerelmesnek lenni olyan volt, mintha fejest ugrottam volna egy medencébe amibe nincs víz.

én nem merem elmondani, amit érzek. félek súlyától, erejétől, és félek attól is, hogy az, akinek szánnám, akivel szívesen megosztanám, megrémülne tőle..

Mikor azt mondod, hogy 'nem tudom, hogy mit érzek irántad' hazudsz.! A képlet egyszerű, vagy érzel valamit, vagy nem érzel semmit...

Vagy örökre tűnj el az életemből és az emlékeimből, vagy sürgősen gyere vissza és csókolj meg!

Sajnálom, hogy folyamatosan veled akarok beszélni. Sajnálom, hogy szomorú leszek, amikor sok időbe telik, mire válaszolsz. Sajnálom, ha olyan dolgokat mondok, amik lefárasztanak. Sajnálom, ha idegesítő vagyok. Sajnálom, ha nem akarsz annyira beszélni velem, mint én veled. Sajnálom, ha túl sokat és túl gyakran gondolok rád. Sajnálom, ha mondtam dolgokat, amiket nem úgy értettem. Sajnálom, ha meséltem neked az értelmetlen drámámról, amikor igazából nem is érdekelt. Sajnálom, ha tapadósnak tűntem, de csak azért van, mert HIÁNYZOL.

Az egyetlen dolog, ami közted és köztem áll, az a valóság.

' gondoltál már arra, hány ember szeretne téged, miközben te olyanért küzdesz aki semmibe vesz ..??'