Sokszor a legszebb mosoly mögött van a legnagyobb fájdalom.

Soha nem leszel számomra Csupán Csak Egy Ember. Mindig is leszel valami,valami fontos,akit sohasem fogok elfelejteni .. Emlékezni fogok rád, mindig, ígérem neked. Legszívesebben átölelnélek és sohasem engednélek el,de már nem tehetem. Mert nem vagy az enyém. Ezt választottam,remélem jobb lesz neked. Az első szerelem mindig nyomot hagy a szívekben,mondják ..Én már tudom,hogy valóban így van. Meg még azt is mondják,hogy az első szerelemtől való elválás nehéz .. nem .. épp ez a nehéz,hogy sohasem válsz meg tőle..a szíved mindig felé húz, de nem szabad már úgy gondolni rá..

Nem értem mért engedi meg az Isten, hogy találkozzunk, ha utána meg nem engedi, hogy együtt legyünk...

az élvezet elég távol áll a boldogságtól. Néhány dolog éppen attól értékes, hogy nem tart soká..

mindig van egy pont, amikor már nem tudunk hinni abban, amiben eddig hittünk..

az életben a dolgok sohasem úgy zajlanak, ahogy kellene..!

‎"én mindig téged akartalak de rájöttem hogy így nem"

annyi minden van most bennem, hogy már egy ideje nem is beszéltünk. úgy érzem megfojt a hiányod és az, hogy nem keresel, nem érdeklődsz utánam, darabbokra tép szét… hiányzik a mosolyod és a mindent elmondó zöld szemeid, az összes kimondott szavad, az üzeneteid, a nézéseid… és pusztán az, hogy csak menjünk egymás mellett az utcán… hiányzik minden, ami te vagy! számomra téged egyenlőre senki és semmi sem tud helyettesíteni. találkozhatok bárkivel, téged kereslek minden kimondott szavában, és minden sarkon azt várom, hogy hátha feltűnsz…te vagy a mindenem, a kimondott szavaim, az összes gondolatom, minden percem… minden velem történt jó, vagy rossz dolog… te vagy életem legfontosabb embere, aki még is elhagyott ! :\

sok mindent elfogadtam már az életben… de vannak dolgok, amire képtelen vagyok. időre van szükségem, hogy elfogadjam és felfogjam.. mért veszítem el? miért pont őt? kérdések, mikre sohasem kapom meg a választ. az élet kegyetlen, de ez van a legfontosabb, hogy szeretlek, szerettelek és mindig is szeretni foglak! és csak a szép emlékekre fogok emlékezni! ígérem!

nem kellenek a becenevek (édesem,csillagom stb.), nem kell msn-en a hatmillió szív, nem kell facebook-on alkalmazással kiírni, hogy mennyire szeretsz, meg hogy mennyire hiányzom csak annyi kell, hogy nézz a szemembe és mond hogy: szeretlek!

 látom,hogy nevetsz,de tudom,hogy még te is szeretsz.azt hiszed,így könnyebben elfeledsz.hiába tagadod,ahogy rám nézel.még mindig forró vágyként égsz el.tudom,hogy hibáztam,és ez a dolog már nem ment, de szeretjük egymást,és ez az érzés a fájdalomtól megment. :)

miért van az ,hogy az emberek ennyire elidegenednek egymástól?

miért van az ,hogy akik régen barátok voltak mára már ismeretlenként mennek el egymás mellett az utcán? és azokkal milett ,akik szerették egymást..most viszont már..?

és tudom, hogy te sem felejtesz el. ha talán percekre is, de fontosabb voltam neked, mint hittem volna ..

elengedni valakit, akivel véget ért a szerelem, nem azt jelenti, hogy megszűnik a szeretet. amíg szereted őt, addig fájni fog a hiánya. ha pedig úgy váltok el, hogy még szerelemmel szereted, de ő tovább akar menni, akkor engedd el. menjen a maga útján. és bízz benne, hogy egyszer még visszatalál hozzád!

‎-Hogy vagy?
-Egyedül.
-Miért vagy?
-Véletlenül.
-Hova mész?
-Csak előre.
-Kivel mész?
-Nélküle.
-Miért sírsz?
-Mert fáj.. legbelül.
-Maradsz még?
-Mennem kell.Egyedül..

Ha velem is ugyanúgy érzed magad, mint nélkülem, akkor nincs miről beszélni..

Ami mögöttem van, azt nem változtathatom többé, de ami előttem áll, abba még beleszólhatok... Ott még dolgom van, ott még szabad vagyok..

A búcsúd nem volt szép, pedig nekem ennyi járt,de látom már, hogy téged ez nem is bánt. Majd rájössz arra még, hogy a szív nem egy képregény. Amit összetépsz, ha nincs szükséged rá, de te megtetted, így nincs már folytatás..

Lehet neked nem jelentett semmit, de nekem az volt a minden,sírni tudnék,mint egy csöpögős romantikus filmen. Nekem te voltál az,ahogy láttam magam a szemedben,neked meg ő, na ja, hát istenem ezt bevettem..

pont ilyen volt..'

Egy másodpercig azon tűnődtem, hogy ha megcsókolnám, az vajon megtörné-e a varázst, amely körülvesz bennünket? De már túl késő volt: amikor az ajka az ajkamhoz ért, tudtam, hogy ha száz évig élnék, akkor sem élhetnék át semmi ehhez foghatót.. 

Kezdem megérteni, mi a szerelem. Tőled távol a másik felem hiányát érzem. Olyan vagyok, mint egy kétkötetes regény, melynek az első fele elveszett. Ez lehet a szerelem - a teljességérzet hiánya..

Azt hiszem, kicsit egyedül érzem magam. Nem mintha nem vennének körbe barátok, és nem nevettetnének meg. De akkor is hiányzik valami. Úgy érzem, hogy most jó nekem, mégis ez a kellemes életérzés párosul valami furcsán bizsergő hiányérzettel. Nem tör le, nem rontja el a kedvem, csupán kicsit zavaró. Aztán rájöttem mi is hiányzik. Az Ő szeretete. Egy mosoly csak nekem tőle, egy ölelés,valakitől aki fontos nekem. Már ez is bőven elég lenne, hogy egésznek érezzem a saját kis világomat. Borzalmasan álmodozó tudok lenni néhanapján. Mindig. Most is ábrándozva mosolygok a monitor előtt.
Igazából olyan dolgokban reménykedek, amik elérhetetlenek.
De legalább ez az élmény, ez az álom, ez a vágy az enyém.
Ha ő nem is...

Te sosem fogod megérteni, milyen az, amikor egy pillanat, egy szó, egy tekintet is fájhat,
Mikor egy félrehúzott száj, és a szemem már könnybe lábad,
Mikor nem látom a tekinteted és mindent semminek érzek,
Mikor nem érhetek hozzád és csak messziről nézlek. 

nem is ismerlek. nem tudok rólad semmit. csak annyit, ami elég ahhoz, hogy szeresselek. vagy gyűlöljelek. hogy bízzak benned. vagy féljek tőled. néha ajándékokkal halmozol el. máskor mindent, amim van, elveszel. belém marsz, hogy aztán megsimogass. úgy érzem, szeretsz. máskor, hogy nem tudsz szeretni. sötét vagy és világos. mélybe viszel, és közben szárnyakat adsz. terhet raksz rám, és könnyűvé teszel. megfagyok, és elégek tőled. naponta elveszítelek, és naponta rád találok. olyan vagy nekem, mint a világ, ami nélkül nem lehet élni, és ami nélkül nem lehet meghalni.

miért van az, hogy olyan könnyű megtenni dolgokat, de iszonyú nehéz elfelejteni ..?!

nem zavarom a boldogságod, nem könyörgök, hogy szeress, lesz még idő mikor büszke szíved felkeres...:))

Nézd ezt a lányt, távolról szánalmasnak tűnhet. Minden buliban más pasival látod, de ha közelebb merészkedsz hozzá, látod rajta azt a fájdalmat, amit az élet okozott neki. A legtöbb dologért magát hibáztatta, és ez tette őt tönkre. Belülről teljesen meghalt. Nem mer már senkihez kötődni. Pedig soha nem volt nagy elvárása, csak egy dolgot kért, hogy szívből szeressék.

‎" Többet nem találkozunk, többet nem látlak már, egy gyenge szellő kellett, összedőlt a kártyavár. "

*nem számít, hogy melyikönk volt a hibás, nem tudok és nem akarok szeretni mást.

.Időnként szerencsés alkat vagyok, máskor nevetek a saját szerencsétlenségemen! Sokszor magamon kivül orditanám a világnak hogy kapja be, majd később csendesen belenyugszom.. ez az élet! Gyakran álmodozom, gondolkozom úgy, hogy közben semmit sem veszek észre magam körül! Máskor elfelejtem hogyan is kell megélni az álmaimat! Néha amolyan bulizós lány vagyok.. de hamar rájövök, az élet nem csak erről szól! Talán ritka vagyok, igen nagyon ritka..! Hiszen mig mások önzőek, addig én a boldogságom helyett mások életével törődöm! Sokkal inkább jobb embernek érzem magam igy, kicsit furán, kicsit másként mint a többiek! Egy tökéletesen undok világban próbálok tökéletes életet teremteni!

ha elhiszed, amikor azt mondom, hogy túl vagyok rajtad, akkor sohasem ismertél igazán !

Remélem egyszer rájössz, hogy kit veszítettél el. Nem azért, mert én olyan szép, okos vagy bármi más vagyok, hanem azért, mert úgy szeretlek, ahogy vagy! Az összes hibáddal együtt.

Sírni mar nem fogok erted biztos eleg volt az a millio konnycsepp Eleg volt a banat! Bar szeretlek orokke de mar nem varlak nem varlak mert nincs ertelme ahogy jossz ugy mesz is nem is baj.. Csak neha faj mert tudom hogy csak hazudtal hazudtal mikor azt mondtad szeretlek hazudtal mikor azt mondtad soha el nem engedlek...

nem tudom miért, de ha a szemedbe nézek, érzek valamit, ami oly igaznak tűnik..

néha csak egyvalaki hiányzik, mégis az egész világ néptelennek tűnik ! 

ha nem tudod elfelejteni, csak még jobban fog fájni. ahogy múlik az idő, egyre többet gondolsz rá, és amikor eszedbe jut, akkor minden visszajön. eszedbe jut, hogy minden szava, minden érintése csak hazugság volt, és minél többet foglalkozol vele, annál jobban fáj ..

számomra nem vigasztalás, hogy millióknak fáj ugyanaz, ami nekem. magamnak fáj, ami bennem fáj ..

nem tehetek az ellen, amit még mindig irántad érzek. próbáltalak felejteni, kitörölni a szívemből, közömbösnek tűnni előtted, de rá kellett jönnöm, hogy a szívemet nem csaphatom be. jobban szeretlek, mint valaha. minden napra, csak egy programot választ az agyam és a szívem, még pedig téged. veled kelek reggel, és veled fekszem este. suliban az órákon a plafont bámulom és rád gondolok, olyan jó lenne ha megéreznéd hogy hiányzol nagyon. egyszerűen megfojt az a tudat, hogy már nem vagy velem ..

tudod mi fáj? ..az hogy már nem hív fel ha hallani akarja a hangom, már nem ír üzenetet már egy senki lettem számára…

‎"kamuztál, hazudtál arról, hogy te szeretsz, most meg rajtam nevetsz, hogy
kidobtál kerek-perec, de
jobb, ha tudod, hogy egy
marha vagy, ha majd szarban leszel, az én pofám lesz bizony marha nagy. " 

Te akartad így. Nekem még szükségem volt rád. Először azt hittem, nem bírom nélküled és így is volt. Volt olyan nap, amikor minden perben újra és újra meghaltam. De túléltem. Itt vagyok. Már nem kellesz. Abban az időben még csak egy kis csaj voltam...... Azt hittem szerelmes vagyok, de rá kellett jönnöm, hogy a szerelem nem arról szól, hogy oda vagy valakiért, akit soha nem kaphatsz meg. Bálványozhatod, álmodozhatsz róla lefekvés előtt, de SOHA ne higgy. Ne reménykedj. Az a legrosszabb. Ha hagyod odáig elfajulni a helyzetet, már menthetetlen vagy. Ahogyan én is....

nemszeretsz..de hiddel , majd más..!

Lehetetlen alak vagy. Kibírhatatlan. És az a szörnyű, hogy én még mindig szerelmes vagyok beléd. És folyton kiborulok magamtól, amikor újra meg újra észreveszem, hogy még mindig abban reménykedem, én hülye tyúk, hogy egyszer csak rám telefonálsz, vagy egyszerűen becsengetsz, és én ajtót nyitok, és az ajtóban te állsz, és én egy pillanat alatt úgy elgyengülök, hogy majdnem kibicsaklik alólam a két lábam...

Addig nem szabadulhatok meg tőled, amíg nem adsz olyan választ, amit meg tudok érteni. Ami logikus. Mert az, hogy nem szeretsz, érthetetlen, illogikus és…jogtalan. Honnan van jogod arra, hogy ne szeress engem?

Eltemettem a múltam benned láttam meg a kiutat de a mai napig nem értem hogy a szívem mit mutat.Széthullott minden újra véget ért egy álom. Én nem erre vágyom a homokban ezer lábnyom.Te is jöttél majd mentél könnyen elfeledtél.Még meg sem ismertél de már régen elengedtél.Egy emlék él bennem a közös esti órák többet értél nekem mint ahogy azt gondolnád.Kimondanád hogy vége de hisz el sem kezdődött...

A legújabb divat: belül semmi...(BT..)

Egy nap szeretni fogsz engem, de èn akkor többè màr nem.. :)

‎..Az volt az a pillanat, amikor föladta. Nem sír, nem borult ki. Csak egyszerűen nem harcolt tovább..

‎*Levegőnek nézel, ahogy elmész mellettem, s
Letagadod az érzést, hogy valaha is kellettem.
Nem nézel a szemembe.
Tán félsz attól, amit látnál? Pedig a szememben az van, mire valaha is vágytál... *