Hiszem ,hogy valamikor az átlagos életem folyamán rámtalál valaki aki megmutatja ,hogy is kell egy tündérmese végzödjön.:)

Bárhogy is titkolom tudom,hogy látják ,hogy a szivem a tiéd még ha nem is vágysz rá..

Szeretnék valakit, aki olyan, mint én, aki nem nevet egy 'kislány' szerelmén. Aki nem csupán két hétre akar engem, s nem csak kétségeket hagy bennem...

“Nem beszélek veled, hiszen ismersz: a “majd jön, ha jönnie kell” reménye nekem elég. Szeretlek.. de nem alázkodom meg előtted. Majd hívsz, ha akarsz, csókolsz, ha akarsz, viszontszeretsz, ha akarsz. Én minden órában, minden percben hívnálak..”

Way to the Happiness.:))

,,Elmegyek.. én nem várok, azt hiszem világot látok. 
Azt mondják sokan mások, van olyan hely, 
ahol kék a tenger és még sírni sem kell..."

,,De ő nem ilyen. Ő aztán kimond mindent amire mi, többiek, csak sötét éjszaka merünk gondolni. Nem próbálja megjátszani a kemény kislányt. Ha valami fáj, kiabál. Ha valami aggasztja, kimondja, még akkor is amikor mindenki más, csak úgy hegyezi körülötte a fülét."

,,Gyakran ringatjuk magunkat olyan álmokba, amikről valójában tudjuk, hogy sohasem valósulnak meg. Reménykedünk, bár tudjuk, hogy semmi remény nincs. várakozunk, noha tudjuk hogy soha nem érkezik el a pillanat. Tudunk mindent, kivéve feladni a reményt.,,

egy hibám a sok közül..'

 ,,A legnagyobb hiba amit életed során elkövetsz az, ha állandóan attól félsz, hogy elkövetsz egyet."

Attól, hogy sokszor nem értesz meg még nem vagyok hülye. ;))

Kapni kell valakitől egy nagy pofont.. hogy tudjuk, hogy milyen érzés az, amit mi adunk a másiknak..

"Aki szó nélkül kisétál az életedből, hidd el, az ugyanúgy csendben fog újra besétálni"

Nincs minden előre megírva, de minden okkal történik!!

Panaszkodunk, hogy nem értjük az embereket... és nagyon sokszor még magunkat sem értjük..


Van, hogy valaki tényleg nem hazudik, egyszerűen szerinte az az igazság...


Hagyom,hogy kihasználjanak,csak mert szeretek vkit.Ennek valóban így kell működnie?Tényleg meg kell alázkodnunk saját magunk előtt,ha olyan embert szeretünk,aki erre méltatlan?Hol kezdődik a hülyeség,és hol ér véget a szerelem?Vagy a kettő sok esetben ugyanaz?Lehet ésszel szeretni?


Nem akartalak téged elveszíteni, ezért mindig megértő, kedves, attraktív, érdeklődő akartam lenni veled. Eközben magamat veszítettem el...
(Kristiane Allert-Wybranietz)


Akkor mit jelentett ez a pár év?Ő semmit nem veszített,nem kockáztatott,csak kapott és használt?Én pedig tanultam belőle?Ennyi?Azért szenvedtem ennyi ideig,h rájöjjek a hibáimra és tanuljak belőle?Ennyi lenne a szerelem?Furcsa véletlenek,sorsszerű tananyagok,s érthetetlen érzelmek kaotikus egyvelege,aminek az eleje nincs a kezedben,de a végén neked kell 2 kézzel markolnod a gyeplőt,s aztán mégis leesel a szekérről?


Nem tudom mihez kell nagyobb lelki erő: elengedni valakit, vagy tovább tűrni, hogy bánt...


Nem az fáj, hogy egyedül maradtam, hanem hogy nélküle...


Annál, hogy valaki nem úgy viselkedik ahogy elvárnád, csak az a rosszabb, amikor már te magad sem tudod mit vársz ...


Már nem tudom,hogy Te csaptál be,vagy én csaptam be saját magam.


Mától megtanulok én is álarcot viselni.Álarcot,amely eltakarja a könnyeimet,amin nevettek;a fájdalmakat,amit ti okoztok..Megtanulok hamis képet mutatni,és csak én fogom tudni,hogy mit érzek legbelül.S ha azt a régi lányt keresitek a múltból,hát ott sír az álarc mögött,némán..!

Könnyű szeretned ha jókedvem van, s könnyű hallgatni ha valami bánt,
Másnak mosoly jut, nekem üres félmosoly, legyen így hát ...

..és eljön egy pont,ahol úgy érzed eleget szívtál mások miatt.Eleget sírtál,eleget"sajnáltad"magad.Akkor rájössz,h mennyire unod már.Fölösleges.Soha,senki nem fog megsajnálni,és azt mondani:"Gyere!Megoldom a gondjaidat!".Soha,semmi nem lesz jobb attól,ha így viselkedsz.Nem fog kívül kisütni a nap,csak mert azt várod.Csak ha hiszed,gondolod,látod.Belül..!

Addig figyelj rám, amíg figyelek rád! Később már bánhatod, hogy bántottál...

- Nincs meg köztetek a vonzalom. Hidd el, hogy csak kihasznál. Te viszont egy erős csaj vagy, sok mindent megéltél már. Ne engedd, hogy becsapjon téged! (...) Keress egy olyan embert, aki őszinte hozzád!...
- Nem keresek mást helyette, mert én őt szeretem.(...) Megvan rá az oka, hogy ne akarjon engem, méghozzá nagyon is jó oka. A helyében én sem akarnám magamat. Az is igaz, hogy erős vagyok, tudok küzdeni, például a mai napig harcolok az életemért, de győzni fogok... megszerzem őt, ha nagyon akarom, biztosan megszerzem.
/flórii.idézetek./

Már régóta behunyom szemem, ha látom. Már rég süketté vált a fülem. Szívemet rég másnak szánom, hazugságait többé el nem hiszem. Már rég nem fáj a vágy, már rég nem kínoz szerelem, De lelkemben ott ég a kín emléke, ezt a sebet soha el nem feledem. Nem kérem, hogy vigasztalj, már rég nincs miért; de értsd meg hogy legtöbbször a csönd is elég..

Attól, hogy már nem szeretem és tényleg nem fáj, még nem biztos hogy jólesik beszélni róla ..(:

Néha szeretném elmondani az egész világnak,miket éltem át.Emberek,akik becsaptak,vagy kiket elveszítettem..átélt hazugságok,elveszített kapcsolatok,a sok-sok fájdalom;kudarcok amik lassan elhitették velem,h gyenge vagyok,néha gyáva,érzékeny és olykor végtelen magányos..Nem büszkeségből tenném.Csak kétségbeesett erővel üvölteném a szemeikbe:Ha már az álarcomból ítéltek el,amit ellenetek húztam;legalább ne bántsatok!

Az a fajta lány vagyok..aki ha kell szerény..ha kell vad..ha kell bátor..ha kell becsül..ha kell megbocsájt..ha kell mosolyog..ha kell akkor sir..ha kell ottvan melleted..ha nemkell akkoris...ha kell meghallgat..ha kell figyelmes..ha kell ápol..ha kell vigyáz rád...ha kell véd..ha bármikor szükséged lenne rám..mindig itt leszek.... 

"Ha volna is bennem egy csepp önteltség, ha egyáltalán volt, annak is ma befellegzett. Titokban mindig azt hittem, azt reméltem, a sok ezzel ellentmondó látszat ellenére, hogy egy kicsit szerelmes vagy belém. Bocsáss meg. Ez azt jelenti, hogy még én is félreértem a barátságot. Ma végképp meggyőztél, hogy én is épp olyan buta liba vagyok, mint a többi. És hogy neked szabadság, nagy, állandó, cselekvő szabadság kell, és nem akarsz lelki klinikát nyitni az ilyen nyavalyásoknak, mint én."

"Ismét elölről kell kezdnie mindent. Nem érzett örömteli várakozást az új kezdet miatt, nem voltak csillogó reményei. Minden egyes alkalommal egyre nehezebb volt az újrakezdés, mert tovább kellett hurcolnia magával még egy kudarc ólom nehéz terhét, újabb és újabb bizonyítékát annak, hogy őt képtelenség szeretni."

Nem azért nem bocsátok meg neked, mert nem tudnék... Azért nem teszem, mert nem tehetem. Nem azért nem felejtem el a fájdalmat amit okoztál, mert nem vagyok képes rá; hanem mert tudom: ha megteszem, valószínű hogy holnap, vagy holnapután ugyanúgy megcsinálod velem...





Sokszor jobb, ha úgy teszel, mintha elhinnél egy hazugságot. Néhány embernek nincs más fegyvere, minthogy hazudjon. Ha ezt az egyet is elveszed tőle, könnyen lehet hogy még elvetemültebbé válik, hogy elérje amit akar; s ezzel még több hazugságot rángatsz a nyakadba...






Azt mondják azt kapod vissza, amit adsz. És vajon az is megvan írva, hogy azt kell adnod, amit valamikor kaptál... ?






A szerelem olyan játék, mint a sakk. A végén úgyis a király és a királynő között dől el a játszma, de ahhoz hogy nyerni tudj, előbb ki kell ejtened az összes parasztot!!!






Vigyázz a jelenre, mert a jelenből múlt lesz, és a múlt megölheti a jövődet!






‎"Ez minden amit tudok a szerelemről.... hogy Veled kezdődik és Veled végződik."

Egyedül vagyok és egyre egyedebbül. Egyre magasabban van a léc. Egyrészt azért, mert többet tudok, többet tapasztalok, így automatikusan magamhoz hasonlóra, illetve lehetőleg jobbra vágyom (...). Úgy látszik, mégis vagyok olyan igényes, hogy inkább egyedül maradok. (...) És miközben nekem senki nem felel meg, azt érzem, hogy én nem kellek senkinek.

Elbizonytalanodtam. Csak néztem a képed.. de nem jutottam igazából semmire. Mert ezzel megint csak ugyanaz a baj, mint általában.. mire rájössz, hogy volt egy bolond kislány, aki bolondult érted, addigra feladom a reményt és lemondok rólad..

Az eszemben járva a szívemig jutottál, most meg a könyököm jössz ki... ;))

... én még hiszek ebben: Ha nem az enyém, akkor nem ő van nekem szánva. Ha ő lett nekem szánva, akkor az enyém lesz... :)


Előled bújtam el,hogy ne bánts többé..és most majd belehalok hogy rámtalálj . ..!


Olyan észnélküli, elementáris erővel szerettem, amilyen mély élmény csak ritkán adódik az ember életében. Olykor hajtépős módon, őrület-szerűen, "belehalok a hiányába" jelmondattal; máskor szív nélkül, ésszel, a tudattal, hogy bármi lesz is, ő megmarad bennem. Annyira, hogy lemondtam róla.


Imádok aludni... álmomban van rá esély,hogy eltöltsek Vele akár egy percet is. A valóságban ez már lehetetlen...



Ne haragudj. Te már magadra csuktál 
minden ajtót. Voltál, ki lenni tudtál,
tépelődni kár ezen.
Én tudom, a veszteség mekkora.
Nem értetted meg, ki voltál nekem.
Ne is értsd meg soha.

Mielőtt elindultam volna,leszállt a köd.Mikor épp döntöttem volna,felfordult a világ.Ha téged akartalak kinevetett az Isten,s amint elfordultam elémálltál...

Hogy hinni bennem miért oly nehéz nem tudom, összetört álmaid helyetted vissza nem hozhatom. Ha csak kételkedni tudsz, inkább elmenekülök, szúró szavaid elől a csendbe tűnök. Ha majd tiszta szemed, s szíved csodát lát, akkor láss majd újra engem, akkor vigyázz rám...! Addig öleld magad.

...nem az embert nehéz elfelejteni,hanem az érzést amit kivált belőled...

.és így derül ki a népszerű kedves lányról,hogy egy kva; a zárkózott egyedülállóról hogy egy érdekes,színes egyéniség; a legnagyobb szerelemről hogy egy hazug álnok képmutatás; a barátról hogy ellenség, az ellenségről hogy barát; az igaziról hogy hamis,a hamisról hogy igazibb mint bármi más.Így lesz a fehérből fekete,feketéből fehér, mosolyból könny,s a legvégén...a legeslegvégén MINDEN könnyből mosoly... ;)

Talán az embereknek tényleg semmi sem elég jó. Bármi történik, ha elégedetlen akarsz lenni, akkor elégedetlen is leszel... Ha pedig minden egyetlen igazi vágyad hogy boldognak érezd magad, akkor a végén sikerül rájönnöd, hogy a boldogság nem megteremtenivaló dolog. Nem csinálni kell, hanem érezni ...

Milyen furcsa, hogy legtöbbször nem a személy, hanem a helyzet miatt leszünk szerelmesek... és gyűlölni is ugyanígy gyűlölünk.
(Gaál Viktor)

Talán szégyelnem kéne a vágyaimat?Pontosan tisztában vagyok vele:az h szeretem-rossz nekem.Hogy többet árt a reményem és vágyam,mint amennyit használ.Mind magam,mind mások & a jóisten előtt tagadnom kéne mire vágyom?Meg kéne hazudtolnom önmagam?Az talán segítene 1 picit?Ha fenntartanám a látszatát a semlegességemnek,előbb utóbb lehet h tényleg semlegessé válnék?Képtelen vagyok rá.Azt kívánom,amit kívánni szeretnék.

miért ne gyűlölném? a legrosszabbat tette velem, amit ember a másikkal megtehet. elhitette, hogy szeret, és szüksége van rám, aztán bebizonyította, hogy hazugság az egész.

Az vagyok, akitől mindig az igazat kapod, nyersen, tömören, akkor is ha fáj. az vagyok, aki színt visz az életedbe és majd ha idősen visszagondolsz a fiatalságodra, a legtöbb emlékedben engem is felidézhetsz. az vagyok, aki mindig figyel rád, akivel bármit megoszthatsz, és aki addig nyughatatlan míg nem segít rajtad, és újra mosolyogni nem lát. az vagyok, aki mélyen, tiszta szívvel, önzetlenül, önmagadért szeret, de aki csak akkor fogja mondani neked, amikor ezt valóban így érzi. az vagyok akit, soha nem fogsz megérteni igazán, de akit pont emiatt fogsz végtelenül szeretni. ilyen vagyok, mert én tudom, hogy egy nap sem jön vissza az életből, hogy újraélhesd!

Kiírlak magamból, meggyógyulok. Állok melletted, ahogyan máskor más mellett nem, és annyira szeretnélek szeretni, nem is tudod, nem is tudom, érzem, érzem. Most úgy teszel, mintha, azután mégsem, és én nem nézek Rád, közömbös leszek, mostantól az akarok lenni és nem akarok a szádhoz érni, mint régen, mint tegnap. Mint egy perce még. Megérint, hogy itt vagy és úgy teszek, mintha másvalaki volnál és én se én, hanem az a másik lennék, aki nincs itt, akit nem érdekelsz. Már nem akarom megsimogatni a fejed, megnyugtatón és forrón és kinevethetően és banálisan. Nem akarom a szemedet nézni, amíg könnybe lábadok, nem akarlak megcsókolni és nem akarom, hogy megcsókolj. De mosolygok is Rád, és nem kerüllek el, szóba elegyedünk, beszéljük ostobán a semmit. Hétköznapi leszek Veled. Nem vagyunk ünnep többé, kár, hogy egyetlen percre se voltunk. Nehéz a szívem, de majd ha akarom, nem fáj. Nevetek magamon, új-kamaszként: mindegy, ugye mindegy. Gondolsz-e bármire, ha látsz, ha látlak, mit gondolsz? Jó így? Így jó most? Már nem akarlak meghódítani, álmomban látott kép vagy, és én nem kereslek ébren, majd ha tudlak, nem kereslek. Nem kívánlak és nem akarok a testedhez érni, mohó markolással és cirógatással. Tévedés, hogy megszerettelek, nem megszerezni, nem birtokolni akarlak, nem, nem, inkább a semmi. A halálos közömbösség. A csend, mint sikoly. Így akartad, akarjuk akkor így. Meggyógyulok. Kiírlak. Magamból. Csak rám ne nézz.