Ha lehetne egy kívánságom, azt kérném, hogy minden nap arra ébredjek fel, hogy érzem a nyakamon a leheleted, az arcomon az ajkaid melegét, a bőrömön az ujjaid érintését…azt szeretném, hogy érezzem a szívverésed az enyém mellett, tudva, hogy mindezt csak melletted élhetem át.♥
Legszomorúbbak azoknak a dolgoknak a romjai, amik elmúltak anélkül, hogy lettek volna.
Én Őt, s Ő engem ; Szeretlek. - suttogtam, s így aludtunk el csendben ♥ ..
"Egy angyal fentről véd, vigyáz rám, megszólal néha: héé hibáztál..."
-Most félek.-Most meg mitől?-Attól, hogy egyszer rájössz, hogy mégsem vagyok olyan jó, mint gondoltad.Hogy még sem vagyok olyan szép, kedves lány mint akibe beleszerettél. Régebben azt mondtad, sosem gondoltad volna, hogy egyáltalán szóba állok veled, de mégis együtt vagyunk.És én azt szeretném, ha életünk végéig tartana ez a kapcsolat, eddig azt mondtad te is igy akarod.De már nem szeretsz annyira, mint régen és már nem vagy hálás, hogy vagyok neked. Régen annyira természetesnek vettem, hogy vagy nekem, azt hittem ez örökké igy lesz, mert szeretsz és sosem hagysz el bármilyen hibát is követek el. De ez nincs igy, jobban kellett volna vigyáznom, jobban kellett volna szeretnelek, lehet most már hiába szeretlek mindennél jobban,mert te már nem így érzel. És mi lesz velem, ha már nem szeretsz, ha azt mondod legyen vége? Akkor én mihez kezdek, hisz te vagy a mindenem, és ha te elhagysz, tényleg semmim sem marad. Na pont ettől félek, hogy egyszer azt mondod, nem szeretlek már,nem akarok veled lenni többet,na az a nap lesz az én életem vége.
- Fáj?- Nem, csak keresem a kiutat.- Sírsz?- Nem csak valami bele ment a szemembe.- Hiányzik?- Már nem kellene..
- Megalázott?
- Mint még más soha..
- Szeretted?
- ...amíg meg nem tudtam ki ő.
már tudom, mit kell tenni, meg kell tanulnom elengedni, ha ő el akar menni. szeretem, ezért megteszem !!!
nagyon fájhat. ha elszakítanak attól akit szeretsz, de túl kell lépni.. vagyis nem. ez baromság. hogy is lehetne elfelejteni azt. akit valaha szerettél? amikor valakit igazán szeretsz. akkor egy részeddé vál. a szíved egy darabjává. és mégis hogy felejthetnéd el a fájdalmat, hogy egy részed máshol van. egy időre elfelejtheted. vagy csak kevésbé veszel tudomást a hiányáról. de elég egy kis cetli az irásával, elég egy régi fotó. amin szerepel. esetleg egyetlen kis emlék is elég, és az a seb, ami már majdnem beforrt újra felszakad és jobban hiányzik, mint mikor elvesztetted.
jelenlegi családi állapota:[ ] egyedülálló[ ] kapcsolatban[ ] házas[ ] jegyben jár[ ] elvált
[ ] özvegy
[♥] csodára vár.
Azt mondod, hogy sokat gondolsz rám? Akkor kellett volna gondolnod rám, mikor még esélyed volt... :)
'A szemeimben fájdalom, a lelkemben háború, az agyamban káosz, a szívem meg szomorú. De csinálom tovább akár nyerek, akár nem, a csata a dicsőség, nem a győzelem.' :)
el fogom rejteni a szívemnek azt részét, ami sírni és sikítani akar ..
…de igazából én vagyok a hülye. már rég elfelejthettelek volna. de nem, nekem minden nap elő kell vennem a fényképedet mert hiányzik a mosolyod. minden este újra lejátszom magamban az emlékeket, mert hiányzol. minden éjszaka veled álmodok… minden reggel könnyes szemmel ébredek. minden nap tudatosítom magamban, hogy te sosem leszel már az enyém. ezt a józan eszem fel is fogja, de az a kibaszott remény nem akar megdögleni…
rá kellett jönnöm, hogy többé már nem lehetsz az életem része. de rájöttem még valamire: NEM IS BÁNOM !
Nem tudhattad, hogy tudok róla. De sajnos így volt. Rájöttem, hogy soha egy percet sem érdemeltél meg az időmből..
amikor azt mondtad; "majd találsz nálam jobbat!" .. úgy éreztem a világ összeomlott alattam.. elhagytál. ezt még kibírtam volna. de hogy azt kérted tőlem, hogy mással legyek.. mást szeressek.. mással éljem át mindazt, amit egykor veled. ez kibírhatatlan fájdalom volt számomra! ez olyan volt, mintha azt akarnád, felejtselek el! mintha azt kérnéd, dobjam el az emlékeinket! :'(
a lelkem a lehetetlent akarja, az eszem azt mondja, ezt nem szabad. s a szívem majd megszakad. telnek a percek, órák, napok, és nekem egyre jobban fáj. az idő múlásával egyre rosszabb nem keres, mintha elfelejtett volna, és én olyan hülyén érzem magam. még mindig várok arra hogy visszatérjen. holott ez már lehetetlen. a lemondás az egyetlen esélyem..
miért van az ,hogy aaa szeretett személy..mindig ..MINDIG..akkor bukkan fel..amikor már..majdnem tuljutunk rajta?.. ujra lerombol mindent...majd távozik....'
a lelkem a lehetetlent akarja, az eszem azt mondja, ezt nem szabad. s a szívem majd megszakad. telnek a percek, órák, napok, és nekem egyre jobban fáj. az idő múlásával egyre rosszabb nem keres, mintha elfelejtett volna, és én olyan hülyén érzem magam. még mindig várok arra hogy visszatérjen. holott ez már lehetetlen. a lemondás az egyetlen esélyem..
Szerintem csak akkor tudsz túllépni valakin, ha találsz olyasvalakit, aki iránt több érdeklődést tanúsítasz.
s az emlékek már csak csendben fájnak.. nagyon!
"Ő engem soha nem fog szeretni. Tudom.És tudnom is kell. Mert különben belepusztulok, ha mással látom majd."
mikor vissza nézem a képeket nekem olyan hihetetlen ,hogy elmúlt minden ..'
Ha nem szerelmet, akkor hát mit érzel?
senkit nem lehet megvigasztalni, ha elveszíti azt, akit szeret..:((((
üresek a napok a mosolyod nélkül ..
nincs rosszabb annál, mint olyat szeretni, aki folyton csalódást okoz!
ha valaki nem veszi észre, hogy eltűntél az életéből, akkor nem is voltál fontos neki sohasem..
amit nem tudok, az nem fáj! épp ezért nem akarok róla tudni.!”
nem tehettem mást, mint hogy hagytam elmenni, hagytam kilépni az életemből, s már semmi nem olyan mint régen volt..
Elfejeteni téged nemlehet, csak megtanulni nélküled élni ..
akkor már érted.. akkor már érzed.. egy pillanat alatt összerak és szétszed.
Nincs az a fényképezőgép ami el tudná kapni azt a pillanatot amit a szívem érez miközben Őt látom..
Mindig tudtam, hogy az álom egy halott napon véget ér..
'Ha azt akarod, hogy ne törjék össze a szíved csinálj úgy mintha nem lenne...' :]
'...nembaj ha nem minden tökéletes, mert legalább érzem hogy valódi...' :))
