Ha valaki elment, és ezzel együtt kitépte a szíved, nagyon sokáig képtelen vagy neki megbocsátani. Először önmagad hibáztatod mindenért, ami nem vagy, mindenért, amiben mások jobbak nálad. Aztán őt okolod. Sírsz miatta, szidod magadban, százszor is megfogadod, hogy nem veszed a szádra többé a nevét, és nem nyitsz ki újságot, amiben ő szerepel. Nem nézel tévét. Nem hallgatsz zenét. Nem beszélgetsz másokkal. Nem zongorázol. Egyszóval nem érzel. Csakhogy így hermetikusan elzárod magad mindentől, ami segíthetne, hogy továbblépj, hogy megértsd: ő, akiért te az életed is odaadtad volna, nem tudott neked eleget adni önmagából. Ő pontosan annyit volt képes adni, ő pontosan olyan volt, amilyenné formálta élete során a rá ható több millió tényező. Nem tudott jobb lenni hozzád, ezt a szívrepesztő tényt, így ahogy van, el kell fogadni.

Nem váglak pofon..Megvárom míg megkapod az élettől.:')

‎'Azt mondtad hogy szeretsz és azt mondod hogy értesz,Most azt mondod hogy gyűlölsz de látom mégis féltesz...'

A különbség a ‘tetszik’, ‘szeretem’ és a ‘szerelmes vagyok’ kijelentések között annyi, mintha azt mondanád valamire, hogy ‘per pillanat’ ‘egy kis időre’ és ‘mindörökké.

‎- Elveszítettél?
- Sajnálom...
- Hogy hiányzom?
- Elhiszem.
- Megtettél mindent, hogy megtarts?
- Te is tudod, hogy nem.
- Ja, hogy szeretsz?
- És ezt eddig miért nem mondtad???
- Jaaa..mert féltél, hogy akkor gyengének tűnsz előttem.
- Ha mondtad volna, talán most is a tiéd lennék..

Nevettek is a hátam mögött, kihasználtak engem, az élet útja rögös, és nekem el kellett mennem. Bele se merek gondolni, milyen lehet a nagy Ő, mire beleszeretnék ő is azt mondaná agyő.

Valakit elengedni, talán tényleg a legnehezebb az életben, mikor szereted, és látod őt távozni, látod ahogy némán visszafordul és csak a szeme tükrözi a kérdést: Miért?.. Miért? Választ te sem tudsz rá, csak tudod hogy jobb lesz és könnyebb is talán..Nézni ahogy távolodik, legyőzni a késztetést, hogy utána szaladj, még fgyelni ahogy befordul és csak akkor sírni elmagad.. Nos...ez csak a mesékben létezik, ő nem fog visszafordulni, te nem fogsz sírni sőt talán még késztetést sem érzel, hogy utána fuss, csak álsz némán ő pedig megvető lesúlytó pillantással rád néz majd sértődötten távozik.. Persze lehet sírni fogsz, lehet hogy valóban megremeg majd a lábad, de mégis csak könnyebb és jobb így.. Ha egymásnak teremtettek titeket útjaitok úgyis összefonódnak még, vagy ha nem, hát legalább van mivel bíztatnod önmagad, van ami ad reményt..

Az ember olyan, hogy ha ott van az adott helyzetben, nem tudja tökéletesen értékelni azt. Csak akkor jön rá, milyen értékes volt a pillanat, mikor az már csak emlék.

Mindegyikünk életében van egy időszak, amikor kiválasztjuk, melyik úton haladjunk, amikor a jellemünk nagy változásokon esik át. 

Semmi sem fejeződik be. A történetünk valaki más meséjének a közepén kezdődik, csak ki kell bogozni az elbeszélés összegubancolódott szálait.

Megtörlöm a szemem, próbálok kemény lenni, azon jár a fejem, hogy mit tudnék tenni, hogy ne ez legyen. Mondd, te mit tennél értem? Ha neked ez jó, tovább lépek, de nem értem...

Irigylem azt, kinek fogod most kezét,
irigylem azt, kinek suttogod nevét,
irigylem azt, ki ott van most veled,
s irigylem azt, ki veled együtt nevet.
Irigylem még azt is,
hogy neki mondod el, mit nekem mondtál,
s Én neked mondtam el, egyetlen szó, mely szebb minden szónál,
mit újra mondanék, ha még velem volnál.
Mondanám egyszer, tízszer vagy százszor,
éjjel, s nappal, bármikor, bárhol,
de hiába mondom, hisz nem vagy már velem,
vele vagy már, s neki mondod, mit elmondtál nekem. :(

Sírni már nem fogok...Érted biztos...
Elég volt az a millió könnycsepp...
Elég volt a bánat!
Bár szeretlek örökké de már nem várlak..
Nem várlak mert nincs értelme..
Ahogy jössz úgy mész is..Nem is baj.. Csak néha fáj..
Mert tudom hogy csak hazudtál..
Hazudtál mikor azt mondtad szeretlek..
Hazudtál mikor azt mondtad soha el nem engedlek...

‎"Valahogy egész más volt minden.Már nem éreztem,hogy szeretném,de azt se,hogy nem.Az agyamba össze-vissza csapongtak a furcsábbnál furcsább gondolatok.Néha jó kedvem volt,aztán hirtelen rossz.Egyik percben fájt a hasam a nevetéstől,másikban meg sírógörcsöt kaptam.Néha szivárványra vágytam,aztán bőrig ázó esőre.Nem voltam eddig se egyszerű eset,de most annál is bonyolultabb lettem.Képtelen voltam elmondani mi fáj.Pedig pontosan tudtam...a hiánya.Az,hogy megváltozott,engem is megváltoztatott.S míg én naiv kislányként próbáltam hinni benne,ő egy kicsit se hitt magában,csak megpróbált felnőni.":))

Az idő rohan. Az idő senkire nem vár. Az idő begyógyítja a sebeket. De mindannyian arra vágyunk, hogy több időt kapjunk. Időt, hogy talpra álljunk. Időt, hogy felnőjünk. Időt, hogy felejtsünk. Időt.

Mikor jössz vissza hozzám?
Egy nap?
Egy hónap? Egy év?
Visszajössz egyáltalán?
Szívemben remény van...fejemben káosz..
.Az eszem tudja, hogy felesleges várnom rád..elhagytál..kihasználtál...
De a szívem még mindig reménytelenül szeret..még jobban mint azelőtt, hogy kisétáltál az ajtón..

Egy nap, mikor álmaim már nem rólad szólnak,
Egy nap, mikor első gondolatom már nem te vagy,
Egy nap, mikor már nem érzem, hogy vágyom utánad,
Egy nap, mikor nem várom, hogy újra lássalak,
Egy nap, mikor fordulatot tett az életem,
Egy nap, mikor tovább tudtam lépni...legalábbis azt hittem,
Egy nap, mikor a fejemben nem csak te jártál,
Egy nap, mikor az idő múlt, de eszembe se jutottál,
Egy nap, ami nem létezik...

életem♥

.Az az érzés, amit irántad érzek, nem fog elmúlni egyik napról a másikra.

Dalolj ha belül fáj is. Nevess ha zokogni kell. Tanulj meg szenvedni akkor boldog leszel.

Szeretlek!:\♥

tegnap még szerelmesnek éreztem magam, mert szerettél, és boldog voltam. ma már halottnak érzem magam, mert nem szeretsz, és egyedül maradtam ebben a csúf világban.. :/

 nagyon sokat jelentettél nekem ameddig szerettél, és együtt voltunk. te voltál a boldogság. de most, hogy elveszítettelek, most még annál is több vagy. te vagy minden. te vagy a mindenem..

egy illat. egy szó. egy hely. egy nap.. egy emlék. emlék rólad. egy érzelem.. az élet értelmetlen nélküled. szeretlek.

szeretlek. tudd meg. régen még te is ezt mondtad. ma már hozzám sem szólsz, nem is köszönsz.. próbálok erősnek tűnni, de lehet hogy néha nem bírom tovább, és elvonulok egy sarokba sírni.

éled az életed boldogan, nélkülem.. vagy lehet, hogy így nem is olyan boldog?! bár tudnám mit érzel..

attól hogy már nem szeret, a világ, világ marad.. az égbolt, égbolt marad, a nevetés, nevetés marad.. csak ezek nekem már semmit nem jelentenek. mert én, már nem én vagyok..

:\

 Elkezdtek beszélgetni, és minden remek: szereted és tetszel neki.
Sokat vagytok együtt, az érzés egyre mélyebb.
S egy napon, anélkül, hogy észrevennétek, rájössz, hogy szereted.
Az idő megáll, és azt hiszed, hogy az egész világ csakis a tiétek, egyedül a tiétek.
Egészen addig, míg egyikőtök lelép, és kitépi a másik szívét,
amíg még dobog, és otthagyja a leggyalázatosabb állapotban szegényt.

Láttam a szemében, hogy rengetegszer elképzelte már ezt a pillanatot: hogy mi lesz körülöttünk, milyen lesz a hajam, milyen színű ruha lesz rajtam. Szerettem volna azt mondani, hogy 'igen', hogy nem fogom visszautasítani, s hogy a szívem megnyerte a háborút. Szerettem volna elmondani, mennyire szeretem, és mennyire kívánom.

Minden alakít rajtam, de semmi sem változtat meg.

Ismerem a bekattant állapotot. És te be vagy kattanva. Történelmi pillanat. Nem tudsz koncentrálni, igaz? Rögtön ugrasz, ha csöng a telefon. Naponta több százszor megnézed az email-jeidet. Szerelmes dalokat akarsz írni. Nem, legszívesebben minden beszélgetésben valahogy ráterelnéd a szót. Mindenkivel megtörténik. És most veled is megtörtént, barátom.

Nem gondolkodom,nem bonyolítok,nincs kedvem szomorkodni,csak lenni és élvezni a mostot.Rég éreztem ezt.Boldog vagyok. ♥

".. úgy érzem mennem kell, már nincs miért maradjak .. "

99.9%-ban biztos vagyok bennne, hogy nem engem szeret, de a 0,1% miatt még mindig reménykedek ..

A mai emberek nagyrészének fogalma sincs a "törődés" szó jelentésével ...

Már csak megtudom köszönni, hogy voltál MINDEN és lettél SEMMI!

Küldtem egy levelet, a témája: Csak Mi Ketten. A feladó Én voltam, a címzett ismeretlen...

Nem zavar, ha az exemet mással látom... Anyukám arra tanított, hogy a megunt játékaimat adjam oda a rászorulóknak.

Én voltam az, aki a századik esélyt is megadta valakinek. S most én vagyok az, aki az elsőt is oly nehezen adja..

Fekszem itt és nevetek magamon, hogy lehettem ekkora barom? Szeretni téged és hinni benned? Hogy is képzelhettem...?!

Az ember végül azt is megszokja ,hogy ellopták az életét. Megszokja ,hogy mások élik át azt ,amiről ő álmodott. Idővel az ember mindenhez hozzászokik. Beletörődik..

nemtudom , hogy erzed-e.. de egyre jobban utallak! ;))

Nem tudom, megfigyelték-e már ezt a zűrös aranyszabályt az élettel kapcsolatban? Abban a pillanatban, mikor nagy általánosságban minden a lehető legszebben klappol, valami mindig jön és nyakon vág.

.Tudom hogy sokszor furcsán viselkedem! Gyakran elhibázom a dolgokat, és csak későn veszem észre, mekkora hibát követtem el! De hidd el, akármilyen kis bolondos, néha szerencsétlen is vagyok, Tiszta szívből tudok szeretni!..:)

úúúj őrület...♥:))

http://www.youtube.com/watch?v=lYi1taWoRCo&feature=fvwrel

soha nem akarom magam úgy érezni, mint azon a napon...

Becsuktam a szemem és mondtam magamban, "csak veled szeretnék lenni".

Gyerekkoromtól fogva rettenetesen szeretek hinni, épp ezért nagyon
gyanakvó vagyok. Nagyon nehezen, valóban nagyon nehezen hiszek;
látszólag persze könnyen, mert nem szeretem meggyanúsítani az embereket,
s amíg be nem csapnak, addig hiszek.

Az első szerelem mindig nyomot hagy a szívekben, mondják. Én már tudom, hogy valóban így van. Még azt is mondják, hogy az első szerelemtől való elválás nehéz.. nem.. épp az a nehéz, hogy sohasem válsz el.. a szíved mindig felé húz, de nem szabad már úgy gondolni rá..

 amikor először láttalak nem tudtam, hogy ilyen erős érzelmeket fogok irántad érezni. nem gondoltam volna, hogy az álmaim rólad fognak szólni és amikor meghallom a neved pillangók röpködnek majd a hasamban. amikor először láttalak nem gondoltam volna, hogy szeretni foglak..

Nem érzek mást, csak ürességet, és azt a szűnni nem akaró fájdalmat, hogy tudom: nem tehetek ellene semmit..

‎"minden egyszerűbb lenne, ha nem döbbentem volna rá hogy szeretem.

Elveszett voltam. De az utóbbi pár évben kénytelen voltam felnőni. Már nem engedem, hogy a fiúk mondják meg, milyen lány vagyok, és hinni kezdtem magamban. Valahol, útközben, az elveszett, bulizós kiscsaj végleg felnőtt...