ha eldobod a szerelmem, de később visszavágysz, ne reméld hogy újra rámtalálsz..

♥ ő boldog nélkülem, én meg úgy teszek, mintha az volnék..

Volt olyan, akit akartam, s volt olyan, akinek hazudtam, s lesz még olyan, akivel újra megteszem. 
Volt olyan, aki megkapott, s volt olyan, aki elhagyott, s lesz még olyan, akitől ezt elviselem. 
Volt olyan, aki rám talált, s volt olyan, aki csak megkívánt, s lesz még olyan, akit csak én akarok. 
Volt olyan, aki felkavart, s volt olyan, aki elzavart, s lesz még olyan, akinél ott maradok..

‎..miért van az, hogy folyton mások után fordulsz, mással flörtölsz! De ha én teszem ezt, akkor elfog a féltékenységi roham, ha pedig el akarlak hagyni, nem engedsz!...most akkor szeretsz, vagy nem??!!...

Nem érted?....Mit?....Szeret téged, és nem azért bunkó mert nem kellesz neki! Ááá, de akkor mégis miért?....Mert te ezt akarod!...Én???....Igen te!...Én nem akarom hogy ilyen legyen!....Akkor miért provokálod?...Mégis mivel?...Azzal a másikkal...!...De ő csak a barátom!...Neki is csak a barátja az a lány!...Nem hiszem!...Akkor ő miért higgyen neked?..Mert szeretem!...Akkor tegyél érte...!!!!!

Egy komfortos szív kiadó.. Elköltözött a régi lakó.. A szív nincs jó karban, a régi lakó felkavarta, egy új lakót keresek, szeretőt, kedveset, ki a szívet nem zavarja, nyugodtan dobogni hagyja.

Az egyik legnehezebb dolog az életben azt látni, hogy akit szeretsz, valaki mást szeret..

* Hát nem vagyok más,csak az a pöttöm kislány...aki néha fél még a sötétben...De legjobban azoktól a dolgoktól...melyek nem öltenek alakot...és nem csak sötétben jönnek elő...
Felejteni tudok...de a fájdalom még bennem él...halványul...de megbújik és időnként előtör...közli,h még nem tűnt el...és hatalmas,sós könnyek formájában,mint a sav...marni kezdi a pici szívem...Aztán elhalkul...elnémul a suttogás...a nevek a hangok,melyeket a koszos ablakon át behordott a szél...Csak a csend marad...az az édes,bús,elcsigázott csend...Letörli az elkenődött festéket az arcomról...és a fülembe suttogja...minden rendben...
Szívesebben hittem annak a szép szónak...mit hallani akartam,mint az igaznak...Van,hogy valaki a kettőt mondja egynek...De azt hiszem,ezentúl másként csinálom...Nem adom el a bizalmam az ócska ígéreteknek...Nem leszek hiú...sem naiv...Csak az a tornacipős mindig vidám lány...Mert azt mondta nekem,lássam magam az ő szemével!...Ő mást mond,mint amit én látok a tükörben...és mást,mint amit mások szemében...Mikor kezdtem elhinni,h már nem vagyok és nem is leszek több,mint ami azoknak az embereknek vagyok,akik belém rúgtak,mert a kislány a szívemben elfogadta tőlük a plüss mackót...amit utána kitéptek a kezemből!...
A valóság a látható és láthatatlan,az igaz dolgok és a mesék összessége,melyek akkor sem tűnnek el,ha nem hiszünk bennük...Olyan szappanbuborékot akarok,ami nem pukkad ki!

Fogni akarom a kezed,átölelni amikor szomorúnak látlak,megcsókolni amikor csak arra vágyok.Érezni akarom az érintésed a simogatásod.A karjaid közt akarok elaludni abban a tudatban,hogy reggel ez nem ér véget és nem kell,hogy elengedjelek.. !

Én úgy érzem mindent megtettem, de sajnos ennek ellenére sem kellek neked... soha nem leszek elég jó, neked nem kellenek a normális lányok! De aztán ne gyere vissza hozzám sírva, mikor sorra pofára ejtenek, mert én akkor már csak kinevetlek és tudod mit, ezt meg is érdemled...

Ismerem a hibáimat, de nem javítom ki őket. Ha rájuk világítasz nem fogok meglepődni, mert még a te kedvedért sem fogok megváltozni!

‎...vágysz rám, vagy csak a megszokástól nem tudsz szabadulni..??

‎...és megint én mászom át a falat amit te építettél...

Nem tudom körül írni mi ez az érzés csak annyit tudok, hogy ha ránézek, bármilyen boldogtalan is vagyok, egyszerűen a szám mosolyra gördül akarva, akaratlanul.

Csak várj... várd ki, míg rájön, hogy rád van szüksége. Mert rá fog jönni, csak talán túl későn!

Biztos volt kép, amit Leonárdó Da Vinci nem tudodt jól lefesteni, ének, amit Madonna nem tudott szépen elénekelni, színdarab, amire Angelina Jolie alkalmatlannak érezte magát. Épp úgy én sem tudom leírni, amit akkor érzek, amikor rád gondolok.

És persze megint nekem fáj jobban a távolság, amit te okoztál... :)

Nem értelek,és elfáradtam abban,hogy gondolkozzak rajtad.Utadra engedlek,azzal a szürke,semmilyen érzéssel,hogy valamikor a szívem közepén voltál,most pedig ott kuporogsz a szélén,s mégcsak kapaszkodni sincs kedved..

Nem az a fontos hogy hányan lájkolják a bejegyzésedet,hányan hazudják hogy jó a hajad mikor reggel időd se volt kivasalni.Nem számít hányan írják ki az üzenőfaladra hogy szeretnek.Hányan jelölnek testvérnek.És szintén nem fontos hogy hányan böknek meg.Ha tudod hogy hazudnak nem tudnak jól esni ezek a dolgok.Én nem fogom kiírni az üzenőfaladra hogy szeretlek ha egyszer ez nem így van.Nem fogom azt mondani hogy jól áll ez a nadrág ha egyszer nem.Ez van.Fogadd el.Lehetek a barátod de azt érdemeld ki.

Sokszor gondolkodtam rajta, hogy hogyan is fogalmazhatnám meg azt az érzést amit irántad érzek...Hogy mennyit jelentesz nekem? Rengetegszer gondolok rád naponta.Bármi legyen ami bánt, rád gondolok.Nem tudom honnan ez az érzés, de tudom, hogy csak te kellesz, nem mondom, hogy nincs nálad jobb, de nekem így vagy tökéletes... 

persze a szerelem, nem csak a jó dolgokról szól, mióta világ a világ, te ezt is megmutattad nekem?bár nagyon sokat szenvedtem, hosszú hónapokig, de mégsem tudtalak gyűlölni, bármennyire is akartalak volna, de talán nem is akartalak?annyiszor vége lett, és annyiszor újrakezdődött, eddig soha nem hittem azt, hogy egyszer örökre vége lehet?és még most sem hiszem, mert újra visszajöttél hozzám, igaz nem tudhatom meddig, de remélem még sokáig?mert..mert ez az egész kis világ szebb tőled, szebb veled...s csak így teljes, 

talán más szavakkal nem is tudnám ennyire éreztetni amiről beszélek és amit érzek, 

az utolsó szó jogán is azt mondanám: szeretlek téged! 

Egész életemben azt akartam, hogy büszke legyél rám. Minden döntésemnél, minden sikeremnél, minden kudarcomnál az jutott eszembe: mit gondolhatsz rólam. És szerintem elég jól csináltam a dolgokat. Tudom, mi az élet. Tudom, mire voltunk képesek. Azt is tudom, milyen igazságosnak lenni, hogy mi a helyes, és mi a tiszteletreméltó. Hogy akarom-e, hogy elfogadd ezt, támogass és büszke légy rám emiatt? Igen, akarom. De ha nem akarsz az lenni, akkor engem most már nem érdekel. Talán most először. Tudd, hogy ma volt az utolsó alkalom, hogy hülyének neveztél, és úgy beszéltél velem, ahogy. Szeretlek..., de ha nem tudod ezt elfogadni, ha nem fogadod el a döntéseim, akkor többé nem látogatlak meg..

érzések..de vajon mire valóak?!.

Ha valami nem jön össze, az azért van, mert valami jobb vár rád. .

Hiányoznak a valaki mellé fekvős és hozzábújós pillanatok. Hiányzik ahogy rámnéz a szerelmem. Hiányzik, hogy hozzám érjen valaki, hogy magához húzzon és hogy kinevessen. Hiányzik az ölelés. Hiányzik a csók. De leginkább az hiányzik, aki vagyok, mikor a szerelmem mellett vagyok. .De nem ő : ) egy idő után kiábrándul az ember.. nem ő hiányzik, hanem maga a szerelem.

 így töltöttem ezt a nyarat. Vágytam rád. Csak.. féltem beismerni..

Hiányod több, mint testi vágy. Hiányzik a pofácskád, a dumád, a szertelenséged, a vérfagyasztó vesébe látásod, a váratlanul kimondott igazságod, az őszinteséged, a naivitásod, a rád törő fáradtságod, mikor azt mondod a telefonba, hogy menjünk aludni, a visszafoghatatlan kacagásod, a magabiztos tehetséged, a kétségbeesésed, az agyad, az egyéniséged... újra kezdeném az életet érted.

 Ha újra szerelmes leszek úgy igazán, egy új szót fogok kitalálni a szeretetem kifejezésére, mert tény, hogy már sablon az, hogy szeretlek.

nemvagyok olyan mint a többi lány..nekem ez nemmegy..nemtudok ugy tenni mint akit nemérdekelsz..miközben szeretlek!

Bármilyen furcsán hangzik, te sem tudsz csalódni valaki másban, csakis saját magadban! A másik iránt érzett haragod kivetített érzelem. Mindaz, amit magadról gondolsz. Az ember ilyenkor magában csalódik, mert úgy gondolja, nem volt elég, amit adott.

‎"tudod ezzel az egésszel megint az a baj, hogy mire te rájössz, hogy volt egy buta kislány, aki bolondult érted, és mindent megtett volna a szerelmedért, addigra késő lesz, mert én már rég elfelejtettelek."

Mikor életed szerelme szakít veled, és azt mondja: "maradjunk barátok", az olyan érzés, mint ha a kedvenc kutyád haldokolna, de anyukád azt mondaná: "azért még megtarthatod".

„Msn-en elérhető, facebookon online, és nem ír rám, nem keres már, és én nézem, ahogy megváltoztatja a személyes üzenetét, és az én nevem helyére egy másik lány kerül.Csak egy bejegyzés voltam az életében, egy név a telefonjában, és partner a listáján.És hogy nekem mi volt? Minden, az életem.Bármit megtettem volna érte…”.

‎"Kiderült, hogy az vagy, akinek gondoltalak. Én sohasem játszottam meg magam, végig őszinte voltam. Végül mégis engem aláztak meg. Csak hogy tudd, elmondom, hogy tudom, mi az, attól félni, hogy megmutasd önmagad. ÉN féltem, de már nem félek. Nem érdekel, hogy mit gondolnak rólam mások, mert hiszek önmagamban."

Vannak helyek, melyek mindig nyitva állnak az arra járók előtt. Egészen addig, amíg valaki tönkre nem tesz benne valamit. Az első rongálás,törés,lopás még eltűrhető. Ám jön a második,a harmadik, és idővel rá kell jönni, ez bizony szokásossá vált. Akkor jönnek a szabályok, a korlátok, és egy ajtó, amely nincs mindenki előtt nyitva, és a 
kulcsát csak kevesen érhetik el. Na ilyen hely lett az én szívem is.








Minden reggel úgy kelek fel,hogy majd ma... majd ma észhez térsz. És minden este úgy fekszem le, hogy azt remélem, másnap majd én térek észhez..

(L).

..♥

Egyetlen vágyam van: valaki öleljen át, és mondja azt, hogy nem lesz semmi baj...


Nálad csak egy féle emberi kapcsolat létezik : a "hátha jó lesz még valamire".


"Legbelül örökké az a szeleburdi kislány leszek mint régen.."


Bár át tudnék taposni másokon.. Bárcsak szemrebbenés nélkül tudnék hazudni, bár ne tudnék gondolkodni... MA már így érdemes élni!

Hallgass!Nem azért jöttem,h te beszélj,hanem h én elmondjam..én mindig jónak láttalak,mindig őszinte,normális embernek tartottalak,h verhettél át,h voltál erre képes?Tudod,h mi történik,ha egyszer elveszíted a másik bizalmát?Az,h soha többé nem hiszel majd annak az embernek!Ha akkor hazudott,most mért ne tenné ugyanazt?Elérted azt,h innentől kezdve,soha többé nem lehetek biztos benned..

Valaki csalódást okozhat nekünk egy tettel, egy szóval, egy pillanatnyi felindulással, meggondolatlan tettel... De van rosszabb: amikor elgondolkodsz azon, lehet hogy mindvégig ilyen volt, csak te láttad másmilyennek.......