„Azt hiszem, elérkezett a pont, amikor végre tudatosult bennem, hogy már nincs
remény. Rájöttem, hogy az életben nem kaphatunk meg mindent, bármennyire
is szeretnénk, és vannak olyan emberek, akikkel azért nem enged a sors
közös jövőt, mert nem lennének kölcsönösek az érzelmek. Lehet, ha te
megkapnád, a világ legboldogabb embere lennél, viszont ő ezzel
egyértelműen elveszítené azt, aki őt teszi a világ legboldogabb emberévé.
Tehát nem lehettek mindketten boldogok. Ha te boldog vagy, ő szomorú,
és ha ő boldog, te vagy szomorú. Valahogy rájöttem, hogy nálam mindig az
utóbbi érvényesül, én kapom a 'szenvedő' szerepét. De annyira mégsem
vagyok szomorú. Tudom, hogy olyan lánnyal lesz, aki megérdemli és aki
igazán boldoggá tudja tenni. Talán erre én nem lennék képes, és épp
ezért nem kaphatom meg..."