Utálok kellék lenni... Mikor csak akkor vagyok fontos ha valakinek baja van, és egyedül érzi magát, akkor nagyon jó vagyok. De általánosságban még köszönésre se méltatok. Nem értem, hogy miért csak egy kellék vagyok a polcon aki porosodik és csak néha előveszik?! Ez olyan mintha segéd lennék egy színdarabban, senki se kíváncsi rám de tudják hogy ott vagyok, és mikor baj van mindenkinek a legfontosabbá válok. Ez miért van így? Ennek nem így kéne lennie! Ilyenkor csalódok is meg nem is, mert jó hogy számítok ilyenkor, de fáj hogy máskor meg észre sem veszel..