Vannak helyek, melyek mindig nyitva állnak az arra járók előtt. Egészen addig, amíg valaki tönkre nem tesz benne valamit. Az első rongálás,törés,lopás még eltűrhető. Ám jön a második,a harmadik, és idővel rá kell jönni, ez bizony szokásossá vált. Akkor jönnek a szabályok, a korlátok, és egy ajtó, amely nincs mindenki előtt nyitva, és a 
kulcsát csak kevesen érhetik el. Na ilyen hely lett az én szívem is.








Minden reggel úgy kelek fel,hogy majd ma... majd ma észhez térsz. És minden este úgy fekszem le, hogy azt remélem, másnap majd én térek észhez..