tegnap még szerelmesnek éreztem magam, mert szerettél, és boldog voltam. ma már halottnak érzem magam, mert nem szeretsz, és egyedül maradtam ebben a csúf világban.. :/
nagyon sokat jelentettél nekem ameddig szerettél, és együtt voltunk. te voltál a boldogság. de most, hogy elveszítettelek, most még annál is több vagy. te vagy minden. te vagy a mindenem..
egy illat. egy szó. egy hely. egy nap.. egy emlék. emlék rólad. egy érzelem.. az élet értelmetlen nélküled. szeretlek.
szeretlek. tudd meg. régen még te is ezt mondtad. ma már hozzám sem szólsz, nem is köszönsz.. próbálok erősnek tűnni, de lehet hogy néha nem bírom tovább, és elvonulok egy sarokba sírni.
éled az életed boldogan, nélkülem.. vagy lehet, hogy így nem is olyan boldog?! bár tudnám mit érzel..
attól hogy már nem szeret, a világ, világ marad.. az égbolt, égbolt marad, a nevetés, nevetés marad.. csak ezek nekem már semmit nem jelentenek. mert én, már nem én vagyok..
