Amikor kicsik vagyunk, minden alkalommal ha valamit először teszünk, vagy még bizonytalanok vagyunk, valaki fogja a kezünket,ott van mellettünk. Megtanulni járni, biciklizni, ismerkedni, közönség előtt beszélni, bízni, szeretni... mindig ott áll melletted valaki, aki vigyáz rád, és segít. Egy karnyújtással, egy szóval, egy mosollyal. Ha kell visszahúz, s ha kell meglök egy kicsit. Olyankor minden bátrabban megy, és kevésbé fáj.

Ahogy felnősz, ez eltűnik, s talán ez a legnagyobb fájdalom: egyedül maradsz. Egyedül maradsz, amikor kockáztatni kell, amikor baj van, ha megsérültél, ha fáj. Egyes-egyedül. Körbevehet száz igaz barát, rokonok; legbelül érzed, hogy igazán senki nem segíthet, egyedül csak Te magad.

Egyedül kell beugranod a vízbe, egyedül kell eldöntened, hogy belefulladsz, kapálózol, vagy megtanulsz úszni, akár az árral szemben is.

Senki nincs, aki fogná a kezed, amikor meg kell bíznod valakiben, vagy épp saját magadban; amikor el kell fogadnod, hogy elveszítesz valakit, és senki nincs aki összeragasztaná a szívedet helyetted.

Ilyenkor kell a jól megszokott elvárásokat elégetni.Nincs olyan,hogy azt kapod amit adsz!Nincs olyan,hogy alapvető érték,vagy szabály.Nem várhatod, hogy megsimogatják a fejedet,mert jót tettél.Ne várd,hogy rádmosolyogjanak a buszon,vagy hogy bárki választ ad a kérdéseidre!Nincs olyan hogy különleges vagy,nincs összpontosított figyelem,kiemelkedő szerep. Egyedül vagy, és úgy kell mindent elfogadnod. Nem várni a jót,hanem csinálni. Nem reménykedni,hanem hinni és akarni.Nem hátrafelé nézni,hanem előre. Nem várni,hanem tenni...

De mikor,és mit?Kivel,hogyan,miért? Amit a szíved diktál,mindig csak a szíved? Mikor kell az ész, és mennyire? Honnan jön az erő döntéshez,érveléshez,szeretethez,újrakezdéshez vagy befejezéshez?

Az ember nem kap elbírhatatlant, ebben szentül hiszek. Csak tudnod kell hogyan tartsd a kezedben a dolgokat, vagy hogy épp mikor jön el a pillanat, amikor el kell dobnod valamit.

Egy labda vagy,ami néha repül,néha leesik,néha eldobják...s néha...nagyon néha elkapják. Eldöntheted, hogy kidurransz, leeresztesz, vagy pattogsz és mész egyre lentebb. Vagy...leállsz, és gurulsz. Szépen, egyenletesen, tartó kéz nélkül, talán lent, de GURULSZ. Haladsz előre, és várod, hogy valami feldobjon. Kéz, levegő, szerelem, szeretet, bátorság, siker, az ami. Talán beléd is rúgnak, és fáj majd. De amint belédrúgnak, máris előrébbjutottál a cél felé egy kicsivel. Te döntesz, hogy játszol, vagy porosodsz. Játszol, vagy porosodsz ? Szeretsz, vagy szenvedsz? Mikor mi jön... Pattogsz még? Vagy inkább gurulsz... ? :)