...

- hogy érted azt, hogy vége?

- hogyan lehet érteni?

- már nem szeretsz?

- nem tudom, hogy szeretlek-e. De egyben biztos vagyok. Nem akarlak szeretni, mert téged szeretni fáj. Nem felemeltél, hanem lehúztál. Nem repültem melletted, hanem újra és újra elbuktam.

- nem értelek..

- sosem értettél igazán, mert nem is akartál. Talán nem is ismersz, vagy én nem ismertelek téged. Jobban szerettelek, mint bárki mást ezen a földön, és bármit megtettem volna érted. Most itt állsz előttem, és fogalmam sincs róla ki vagy.

- Az vagyok, aki mindig is voltam.

- Akkor azt sem tudom, ki voltál.

- Akkor mi már sosem beszélünk? Úgy látszik neked ennyit ért az egész...

- Nem tudom, hogy beszélünk-e még. Nem fogok gyűlölködni és sarat dobálni, mert nem az én stílusom. A múltam része vagy, és sosem tagadnám ezt le. Elmesélek dolgokat, mert meg kell osztanom a csalódásomat, a fájdalmakat, a rossz érzést. De sosem árulnám el azt, ami vagy. Soha nem adnám ki a gyengeségeidet, hogy miket mondtál egy-egy rossz pillanatodban, vagy hogy épp milyen őrültséget csináltál, csak mert sodort az ár. A legnagyobb ellenséged kezébe sem adnék ilyen fegyvert. Te ezt is megtetted. Valami megszakadt bennem, de ezeket a pillanatokat sosem adnám ki senkinek. Mert ezek a mieink voltak, mi éltük, mi értettük, mi szerettük.

- ..bajban derül ki, ki az igazi barát..

- Bajban, de legfőképp a közös baj után. Azt hittem értesz majd, hogy elfogadod a döntéseim, a válaszaim. Tévedtem, nagyon nagyot tévedtem. Kit árultál el hamarabb: magadat, engem, vagy minket? Nem vártam csodákat, sem tökéletességet. Egyetlen egy dolgot kértem: egyenességet. Fogalmad sincs mit rontottál el, és fogalmad nincsen róla mit érzek. Mert nem ismersz nyílt őszinteséget, nem ismered a szavak és a tettek erejét egy olyan kapcsolatban, ahol valaki így szeret.

Most ottmaradsz, ki tudja milyen emberek között, és pontosan tudom, hogy milyen nehéz lesz a világ. S még ebben a szűk ketrecben, ebben a kínzó sötétségben sem vagy képes másra, csak kétségbeesetten vagdalózni a szavakkal. Nem tudsz egyszer, egyetlen egyszer egyenes lenni azzal, aki a legjobban szeretett és elfogadott.

- ..talán igazad van..

- Az már nekem kevés. Nem vigaszt keresek az igazamban, s nem önfeláldozó beismerést várok. Az elmúlt rosszat nem tüntetheti el semmi.

- Bocsáss meg.

- Már régen megbocsátottam, mert akit szeret az ember, arra igazán soha nem tud haragudni. Megbocsátottam, mert ha nem tettem volna, még mindig nekem fájna jobban. Nem miattad tettem, és nem magam miatt. Miattunk. De elfelejteni még nem tudom, és igazán talán nem is akarom. Kell, hogy tudjam, hol vannak a sebek, még ha be is gyógyultak már..

- Most mi lesz? Feladod?

- Nem. Én csak befejezem azt, amit te feladtál..

...